Földpát
Földpát. A szilikát ásványok között a legfontosabb családot képezik s valamennyien aluminiumszilikátok, egyesülve monoxid elemekkel és pedig K Na és Ca-mal (a Ca helyett lehet Ba is s képezi a Bariumföldpátot-Hialophánt, mesterségesen van Sr és Pb F.-ok is. Fougné, M. Lévy). Általános tulajdonságai: a kristályosodás hasonlósága, t. i. az alak, mely mindig oszlopos küllemü (az oszlop élszög 120° körül); a hasadás, mely két hasonló irányban igan kitünő (o P és ∞ P Ą), a harmadikban nem jó (∞P), a hasadáslapok képezte élszög v. 90° (89° 40') v. 86° 50' - 85° 50' s e szerint két csoportra oszolnak, az előbbeniek az ortoklaszok, az utóbbiak pedig plagioklaszok (klinoklaszok); az ortoklaszok a monoklin, a plagioklaszok pedig a triklin rendszert képviselik. A harmadik közös tulajdonságuk a keménység, mely valamennyinél (csak épeknél) 6-6,5. Töm. 2,5-2,9. Szinök rendesen fehér v. világos sárga, veres, zöld, sötétebb szin v. viztiszta (ez ritkább Szanidin). Iker kristályok többfélék, az ortoklaszoknál inkább a karlsbadi, bavenoi, manebachi, a plagioklaszoknál pedig az albit (poliszintetikus ikrek) és periklin törvényszerinti összenövésüek a gyakoriak, poláros fényben könnyen feltünnek. Vegyalkatuk szerint háromfélék: kálium F., nátrium F. és kalcium F.-ok. A kálium F.-ok monoklinos, a nátrium és kálcium F.-ok pedig triklin rendszerüek. A kálium F.-ok képviselője az Adular, a nátrium F.-oké az Albit, a kalcium F.-oké pedig az Anortit; de mivel elméleti tisztaságu F.-fajok nincsenek s az egyik F.-faj mindig tartalmazza a másik kettő molekuláit, habár alárendelt mennyiségben is, igy az elnevezés mindig a tulnyomó s uralkodó alkatrésztől van véve, azért a legirányadóbb alkatrészek számbeli equidisztanciája szerint Tschermak tiz sort különböztet meg, melyek a három alapfaj (Adulár, Albit, Anortit) izomorf vegyüléséből keletkeznek, egyik végén a legnagyobb K tartalmu, másik végén a legnagyobb Ca tartalmu F. áll, mig a Na F.-ok a közepét foglalják el oly értelemben, hogy a Na tartalom a többi F.-okban a sorozat mindkét vége felé fokozatosan csökken. Az Al2O3 növekedésével a SiO2 tartalom fogy s ezzel együtt a bazicitás és a tömöttség folyton nő, legkisebb az Adulárnál, legnagyobb az Anortitnál, amaz legsavasabb, emez legbazikusabb:
Ezen tiz F. sorozat ugy optikai mint krisztallográfiai megerősítést is kapott (G. v. Rath, Schuster, Des Cloizeaux). Ezeken a közbülső fajokon kivül Des Cloizeaux triklin kálium F.-ot fedezett fel mikroklin név alatt (kivált gránitokban poláros fényben rácsos szerkezetet mutat), ez tehát cak optikai fajnak tekinthető; Förstner pedig triklin natriumortoklaszt (Anortoklaszt) talált a Pantellaria sziget trachitjaiban előforduló üveges F.-ok között; a Ca F.-oknál eddig dimorfizmus nem észleltetett. Előfordulási viszonyaikra nézve társásványt képeznek az összetett kristályos kőzetek alkotásában s egyszersmind osztályozó s kormeghatározóként szerepelnek. A kőzetekben leginkább szabálytalan szemeket képeznek s a plagioklaszok a leggyakrabban feltünnek ikerrovátkosságaikról. Petrográfai meghatározásuknál a leggyorsabb eljárás a Szabó-féle lángkisérletek, hol a protoxid elemek mennyisége szerint a lángfestés nagyságáról, a kovasav s timföld mennyisége szerint az olvadás fokáról, vmint az olvadás minőségéről a tájékozódás leghamarább dönt. A F.-ok sósavas oldatának lángkisérlete, valamint a Boricky-féle eljárás hidroszilicium-fluorsav behatásának (24 óra alatt) eljárása mind meg annyi jó módszerei (Behrens-féle eljárás is). A szénsavas viz behatása folytán minden F. protoxid elemeit elvesztvén s helyébe vizet véve fel, elváltozik kaolinra (porcellánföld), ez ismét idegen részekkel keverve (Fe, Mn, mész, homok) szolgáltatja az agyagot mint legjobb termő földet. A kaolin és agyag gyárilag nagyban dolgoztatik fel, némely félesége pedig (Adulár, Amazonit és Labradorit) mint ékkő nyer alkalmazást (holdkő, napkő). Vulkánikus vidékeken a kénsavas exhaláció a F.-okból alunitot képez. Szép ortoklasz kristályokat szolgáltat: Pfitsch (Tirol), Szt. Gotthard (Svájc), Carlsbad, Elbogen (Csehország), Baveno (Piemont), Arendal (Norvégia), Elba, Vesuv, Grönland, Canada, Colorado (Pikés Peak), Ural, Arkansas Magnet Cove. Albitokat: Pfitsch (Tirol), Szt. Gotthard, Dauphiné bourg d'Oisans, Arendal, Pennsylvania, Colorado (Maine), Canada, Nadabula, Szideriten (Gömör). Labradoritot mint szép szinjátszót: Labrador part (É.-Amerika), Kiew (Oroszország), Finnland, Etna doleritjében (a régiek porfiro verde antico). Anortit: Monte Somma (Vesuv), Izland, Santorin, Corsica.
