Esterházy
Esterházy (galanthai herceg és gróf) család, mely a kihalt gr. Illésházy, továbbá a pozsonyvm. vathai Salamon, veszprémvm. Salamonfay és zalavm. harkályi Salamonváry családokkal együtt a Salamon nemzetségből származott s talán a Fehér vm. alapi Salamon család is közös eredetü velük. A nemzetség ősi fészke a Csallóköz. Első ismert őse Mokud 1186. fordul elő, mint királyi pristaldus. kép,
Esterházy-család cimere.
A későbbi nemzedékből ismeretesek 1239. alsó-hiadaljaföldi Syrak, Tivadar, Izsák és Miklós, 1242. Salamon falubeli Pósa, Miklós, Mihály és György s elhalt rokonuk Roth, 1248. Farkas és testvérei: Jakab, Péter, Benedek és Pál, kik mag nélkül elhunyt rokonuk, Beche fia, Vitalis salamoni és vathai birtokai fölött egyezkednek István fia Miklóssal. 1287. János és István testvérek, vathai birtokosok említtetnek. 1324. a következő salamoni nemesek fordulnak elő: Mihály fia János, László fia Tamás, Gylián fia Tonk, György és János. Ezek a pozsonyvmegyei Salamon nembeliek oklevelesen ismert legrégibb tagjai. Ezekkel szemben b. Mednyánszky Alajos (Taschenb. f. d. vaterl. Gesch. 1821. 288. és 1830. 11-13.) az E. család első ősének Salamont mondja, kinek két fia Péter és Illés 1238. osztozott az ősi javakban, közülök amaz az E., emez az Illésházy családot alapította. Eszterháza község neve, melyről a család a nevét vette, nyilván szláv eredetü (Stras, Szterasz lehetett), ezért volt e névnek a középkorban az a többféle változata, minő: (de) Estoras és Zerházy, melyek a szláv névalak más-más hangfejlődés szerinti magyarosításának felelnek meg. Az E. család a XVI. sz. derekától fogva kezd emelkedni. Ekkor élt Benedek, kinek két fia közül István már a fiában, Tamásban kihalt, Ferenc pedig pozsonyvmegyei alispán volt s anyja, galanthai Bessenyei Ilona öröksége után legelőször használta a galanthai előnevet. Ferencnek Illyésházy Zsófiától 4 fia maradt: Miklós a nádor, Gábor, Dániel és Pál, kik 1613. II. Mátyás királytól bárói rangot nyernek. Gábor ága Farkas nevü fiában 1670. kihalt. Dániel szerezte Cseszneket, tőle származik a cseszneki és erdélyi ág, melyből legelébb Dániel fia János nyert grófi rangot 1683. Unokái közül pedig Imre, Gáspár és Péter 1715., László és János 1721. Pál, a zólyomi uradalom szerzője alapította a zólyomi ágat, melynek unokája, István szerzett 1783. grófi rangot. A család előkelőbb ága, a fraknói, Miklós nádortól származik, aki már 1626. megkapta a grófságot; öt fia közül István, László és Mihály kihalt, Ferenc alapította a fraknói és cseklészi grófi ágat, Pál nádor 1687. elsőszülötti jogon, 1712. pedig az egész fiágon elnyerte a római sz. birodalmi hercegi rangot. A család cimere: kék mezőben arany koronán álló aranyos griff, első jobb lábával kivont kardot, baljával három piros rózsát tartva. Sisakdisz: hasonló griff. Takaró: jobbról aranykék, balról aranyvörös. V. ö. Nagy J., Magyarorsz. csal. IV. k. 80-100. - Wertner M. Magyar nemzetségek II. köt. - Wurzbach K. Biograph. Lexikon (Bécs 1858, IV. 89-108.). - Taschenbuch f. d. vaterl. Geschichte (1821. 288. és 1830. 11.). - Trophaeum Domus Estorarianae. 1701. Lehoczky (Stemmat. I. p. 2).
1.E. Andor gróf, szül. 1846., megh. 1892. ápr. 29. László és b. Orczy Erzsébet fia a cseszneki ágból, cs. és kir. kamarás, aranysarkantyus vitéz, a nemzeti lovarda és atletikai klub alelnöke, az 1887-92-ki országgyülésen a rácalmási kerület képviselője s a mérsékelt ellenzék egyik tevékeny tagja. Régi sziv- és gyomorbaját akarván orvosoltatni, Emsbe készült; utazás előtt abban a hiteben, hogy a szabad levegő jó hatást tesz rá, vadászni ment, vadászat közben azonban hirtelen összerogyott s meghalt. - 2. E. Antal gróf, szül. 1676., megh. 1722., Ferenc és Thököly Mária fia a fraknói ágból. 1703. csász. ezredes volt s Forgách Simon gróf tábornok és győri helyettes parancsnokkal szétverték Ocskay csapatát s Lévát a kurucoktól elfoglalták. 1704. már Rákóczihoz pártolt s a nagyszombati ütközetben a kurucok balszárnyát vezette. 1705. Bercsényivel a Vág mentén maradt s a vereskői vagy pudmerici csatában az ő parancsnoksága alatt volt a kuruc sereg balszárnya. 1706. Bottyánnal és Bezerédyvel Stahremberg Miksa gr. cs. altábornagy csapatait a fertőmenti és soproni megerősített védvonalból kiverte, sok foglyot és zsákmányt ejtve s innen Ausztriába ütve, Bécs külvárosáig mindent felégetett. Majd Stahremberg Guido hadtestének szemmeltartására Tatánál őrködött. 1707. az ónodi gyülés után a Vág melletti parancsnoksággal bizatott meg, de nem tudta megakadályozni, hogy Stahremberg el ne foglalja Csejthe várát s a fehérhegymenti várakat. Sokkal eredményesebb volt 1708. dunántuli működése. Bevette s lerontotta Körmend várát, aztán még a tél folyamán a stájer határokra csapott, augusztusban pedig kétszer is berontott Ausztriába s Bécsig hatolt, maga József császár is alig tudott előle menekülni Laxenburgból. Visszatérve Rusztot és Nezsidert foglalta el. Majd a horvátok muraközi és légrádi sáncait vette be, mely alkalommal Jellachich Gábor alezredest és vicebánt 500 emberével levágta s a menekülőket a Muraközön át üldözte. 1709. elején is szerencsésen harcolt a Dunántul, de már jun. elején Heister tulnyomó erővel tör a Dunántulra, Palotánál megveri E. Antalt, aki leolvadt seregével télre kelve átköltözik a Duna balpartjára és Érsekujvárba vonul, honnan a romhányi ütközet napján kitörve, Pozsonyon tul hatolt, bevette a császáriak récsei erődített állomását s Modort, Bazint és Szentgyörgyöt megostromolta. De aztán mulatozásnak adta magát s Rákóczi Érsekujvárban Károlyi Sándorral váltotta föl, E. Antalt magához vette s midőn Lengyelországba készült, udvari lovasságával S.-Patakon hagyta, ahol azonban Viard meglepte és E. a Bodrogon átmenekült. 1710. nov. Lengyelországba ment át s ezentul Rákóczival maradt. elkisérte Francia-, majd Törökországba. Rodostóban halt meg. Eltemették a rodostói görög templomban. (Sirföliratát l. II. Rákóczi F. emlékiratai. Közli Thaly K. 5. kiad. Pest 1872. 333. l.) Első nejétől: gr. Erdődy Juliannától (megh. 1696.) nem maradtak gyermekei; számüzetése alatt ujra megnősült, elvevén Nigrelli Anna Mária grófnőt, kitől Bálint József nevü fia, a francia vagy Hallewyl-ág alapítója született. - 3. E. Antal gróf, szül. 1687., István és gr. Zichy Mária fia a zólyomi ágból, zólyomi főispán volt. - 4. E. Antal herceg. szül. 1738., megh. 1794. Miklós fia, soproni főispán, főkomornokmester, tábornagy és egy magyar lovasezred tulajdonosa, aranygyapjas vitéz. 1757. mint hadnagy, apja ezredébe lépett s harcolt a hétéves háboruban. 1763. mint kapitány abbahagyta a hadiszolgálatot, 1767. mint ezredes ujra belépett; 1773. tábornok, 1780. egy gyalogezred tulajdonosa, 1784. tábornagy. A török háboru után II. Lipót a magyar testőrség kapitányának nevezte ki. 1792. Breisgauban állomásozott egy hadtesttel. Bécsbe visszatérve, hirtelen elhalt. - 5. E. Antal herceg, szül. 1767., megh. 1790., Antal fia. Az 1788-iki török hadjáratban mint kapitány vett részt, majd alezredes lett; kitünt Belgrád 1789. szept. 30-ki ostrománál, midőn golyózáporban folytonosan előre nyomult csapataival s már a városba hatolt, amikor egy golyó leterítette. Sebeit egy évnél tovább orvosolták, de kigyógyítani nem tudták.
6. E. Bálint (József) gróf, Antal kuruc tábornagy fia. Midőn apja 1722-ben Rodostóban meghalt, Franciaországban keresett menedéket, hol Bercsényi befolyása következtében egy magyar menekültekből alakított huszárezredbe vették föl. Megnősült, elvevén Philippine de la Nougarede de la Garde-ot, kit 3 év mulva már 2 gyermekkel özvegyen hagyott. - 7. E. Bálint Miklós gróf, szül. 1740., megh. 1806. Bálint József fia, francia tábornok s egy huszár ezred tulajdonosa. Még csecsemő volt, midőn apja egész vagyontalanul árván hagyta. Eleinte Mária Lesczinska királyné és Bercsényi László gr., később Choiseul hg. vette pártfogása alá, az utóbbihoz való ragaszkodása miatt azonban, midőn megbukott, 1764. majdnem elvesztette ezredét. Mária Antoinette eljegyzésekor ő vitte XVI. Lajos arcképét Bécsbe, hol ugy Mária Terézia, mint II. József kegyesen fogadta, s ha ekkor E. vissza akart volna térni Magyarországba, ez semmi nehézségbe sem ütközött volna, mint egy előbbi alkalommal, midőn hazajövetele E. Miklós gr. szentpétervári nagykövet és E. Ferenc gr., a későbbi kancellár közbenjárása ellenére is meghiusult. E. Bálint azonban ekkor már jobban huzódott Franciaországhoz, hol bizalmas viszonyban volt Artois gróffal, a későbbi X. Károlylyal, valamint Mária Antoinette is különösen kedvelte s egyizben személyes közbenjárásával megakadályozta, hogy a hadügyminiszter E. huszárezredét feloszlassa. 1780 tábornok lett. A forradalom kitörésekor huszárezredével Valenciennesben állomásozott s egy ideig fenn tudta tartani a rendet, ugyhogy a menekülő hercegeknek biztos utat nyithatott a Namur felé. De már 1790. kezdetén itt is felbomlott a rend s E. Párisba menekült a király oldala mellé. Ezen időbeli tartózkodásának egyik legnevezetesebb mozzanata vala, midőn a király megbizásából Lafayette-tel egyezkedett a királyi ház érdekében. Artois gróf ismételt felhivására 1791. első felében hagyta el Párist s Coblenzbe, az emigránsok székhelyére ment, majd Artoist Bécsbe kisérte, honnan még 1791 folyamán a francia hgek megbizottjaként Szent-Pétervárra utazott Katalin cárnőhöz. Huzamosabb ideig tartózkodott ezután Volhyniában, majd az orosz-francia háboru kitörésekor Angliába vonult s ott halt meg. Gr. Hallewyl Franciskától két fia maradt: Bálint Fülöp, szül. 1786., megh. 1838. és László, cs. kir. kamarás s Oroszországban a grodecki uradalom tulajdonosa. V. ö. Századok 1877. A m. tört. társ. pozsonyi kirándulása 50. s köv. ll. - 8. E. Bálint László gróf, szül. 1814., megh. 1858. Bálint Fülöp fia, a Hallewyl-ágból. Diplomáciai szolgálatba lépett s mint követségi titkár elébb Párisba, majd Rómába és Torinoba, később Stockholmba küldetett. 1850. bajor, 1853. szentpétervári rendkivüli követ, de betegsége miatt már egy negyed év mulva ott hagyta a követséget. Utóbb ismét szolgálatba lépett, de már 1858. Párisban, hová követségi állomásáról utazott, meghalt. - 9. E. Béla, gróf főrendiházi tag, id. E. László fia, szül. 1854 febr. 25. A cseszneki ágból való; a sport terén ismeretes mint galamblövő. 1882 óta kamarás. Nagy birtokai vannak Pozsony-, Veszprém- és Trencsén-megyékben.
10. E. Dániel (szül. 1580., megh. 1654), Ferenc és Illésházy Zsófia fia, a cseszneki ág alapitója, aranysarkantyus vitéz, cs. k. tanácsos, 1628. egyik tagja annak a bizottságnak, mely a török biztosokkal a hódoltsági falvak adóját szabályozta, tagja volt továbbá az 1635. országgyülésen a határvizsgáló s 1647. és 1649. az adószámadást vizsgáló bizottmánynak. Nádorságra is ki volt jelölve. Rumy Judittól husz gyermeke született. 11. E. Dániel gróf, kuruc tábornok, ki főleg a Vág vidékén működött. Egyik nevezetesebb hadi tette volt, midőn 1705 telén Heister csapatait kiverte Bazin, Modor és Szentgyörgy városokból. 1711. Kassát védelmezte a császáriak ellen 5-6 ezer emberrel s többszörös felhivás után is csak a szathmári béke ünnepélyes kihirdetése előtt 3 nappal adta föl. - 12. E. Dániel, gróf, főrendiházi tag, az Eszterházyak zólyomi ágának feje, szül. 1843 jan. 4. Fia néhai E. Kázmér Miklósnak, aki az 1839-iki országgyülésen mint kitünő ellenzéki szónok szerepelt a felső táblán. Jogtudori vizsgát tett. Nemcsak itthon, de Salzburgban is vannak nagy birtokai. - 13. E. Ernő, gróf, főrendiházi tag, szül. 1826 jan. 18. A cseklészi ágból való. Miként bátyja Antal, ő is orosz nőt vett feleségül, 1854. Pétervárott egybekelvén Tengoborszkij orosz államtanácsos leányával, Eufémiával. Pozsonymegyei nagybirtokos.
14- E. Farkas (meghalt 1670). Gábor fia, kir. személynök, az 1655. és 1662-iki országgyülésen választmányi tag, ő szerezte Cseszneket, mely utóbb nagybátyja, Dávid ivadékaira szállt. 1670. tagja annak a Rothal elnöklete alatt levő bizottságnak, mely előbb Lőcsén, aztán Pozsonyban vizsgálatot indított a Zrinyi-Nádasdy-Frangepán lázadás részesei ellen. - 15. E. Ferenc (szül. 1617., megh. 1652), Pál fia, balassa-gyarmati várkapitány; 1652 aug. 26. hét Esterházyval együtt egy portyázó török csapattal harcolt Vezekénynél, mely alkalommal Ferencnek a fejét vették a törökök s vele együtt még három unokatestvére esett el, u. m. Miklós nádor fia, László s Dánielnek két fia Tamás és Gáspár. - 16. E. Ferenc gróf (szül. 1641., megh. 1685), Miklós nádor fia, a fraknói grófi ágnak és a cseklészi és Hallewyl ágazatnak alapitója. Aranysarkantyus vitéz, 1675. pápai várkapitány, majd Zala és Somogy vm. főispánja. A török elleni harcokban többször kitüntette magát, bátyja Pál nádor táborában résztvett 1683. Bécs felszabadításában is. - 17. E. Ferenc gróf (meghalt 1747). János és Ocskay Magdolna fia, a cseszneki ágból, 1691. Fejér vmegye főispánjának neveztetett ki E. Gábor gr. helyébe s e méltóságot egész haláláig, több mint félszázadon át viselte. - 18. E. Ferenc gróf (megh. 1758), Ferenc fia a fraknói ágból, aranygyapjas vitéz, borsodi főispán, m. k. helytartósági tanácsos, szeptemvir, főlovászmester, majd 1746. tárnokmester; 1741. a dunáninneni seregnek a vezére, tábornagy és egy huszárezred tulajdonosa. - 19. E. Ferenc gróf főkancellár (szül. 1715 szept. 19., megh. 1785 nov. 7). Résztvett az 1741. országgyülésen, 1760. Mosony vmegye főispánja lett, 1766. pedig a magyar kancellária élére és igy a legbefolyásosabb polcra állíttatott. 1783-1785 horvát bán volt. Mint előkelő és gazdag ifju főur nagy szerepet játszott a bécsi társaságban, hol Quinquin név alatt ismerték és különös kegyben állott Mária Teréziánál és férjénél Ferenc császárnál. Az ő kormányzása alatt hajtották végre Magyarországon az urbér szabályozását és a nagy tanügyi reformokat. József császárral szemben, ki őt szintén nagyra becsülte, felterjesztéseiben erélyesen védte a magyar alkotmányt, a nemesi és egyházi szabadságokat. Nagyon művelt, olvasott főur volt, ki cseklészi kastélyában szép könyvtárt gyüjtött. - 20. E. Rerenc gróf (szül. 1758., megh. 1815), Ferenc horvát bán és főkancellár fia a fraknói ágból, mosonyi főispán, az erdélyi udvari kancelláriánál tanácsos. Hg. Grassalkovich Erzsébettől négy fia maradt, kikkel a cseklészi ágat alapította. - 21. E. Ferenc (ifj.), gróf, főrendiházi tag, szül. Trouvilleben 1859 jun. 10. Esterházy Móric veszprémmegyei főispánnak az öcscse; a tatai ágból való. Mint magántanuló végezte iskoláit, aztán katonai pályára lépett s jelenleg a 4-ik huszár ezred hadnagya. Devecseri nagybirtokos.
22. E. Gábor, gróf (szül. 1618., megh. 1690). Dániel fia, 1656. cseszneki várkapitány, majd győri várparancsnok s a dunáninneni sereg vezére. 1683. megvédte Győrt a török ellen. 1686. Buda ostrománál tünt ki. Ekkor kapta Cseszneket, mely előbb unokatestvéréé, E. Farkas (megh. 1670). kir. személynöké volt. A cseszneki ágból legelőbb ő kapott (1683) grófi rangot, de ágazata már fiában, Ferencben elenyészett. - 23. E. Gábor, gróf (szül. 1673., megh. 1704), Pál hg. negyedik fia, aranysarkantyus vitéz, egy magyar ezred tulajdonosa, a török uralom után (1668-91) Fejérvármegye első főispánja, az eleinte katonai parancsnokság alatt álló vármegye kormányzását azonban nem vette át, mert 1691. zalai és somogyi főispánnak neveztetett ki. - 24. E György, Dániel és Rumy Judit fia a cseszneki ágból, esztergomi kanonok, prépost, szendrői cimzetes püspök. Elesett 1663. Párkánynál a török elleni ütközetben. - 25. E. György gróf (szül. 1677. megh., 1734), Gáspár és Révay Judit fia a cseszneki ágból, főajtónállómester, valóságos belső titkos és cs. k. helytartósági tanácsos; még E. Ferenc életében, 1733. kinevezték a fejérvmegyei főispánságban utódjának s beiktatásakor, mint a vmegye jegyzőkönyvében megörökítették, a nemesség kedvéért magyarul szónokolt, de a megye kormányzását nem vette át, mert Karlsbadban hirtelen elhalt. - 26. E. György, gróf (szül. 1781.), János és gr. Bánffy Ágnes fia az erdélyi ágból, cs. k. kamarás, val. b. titk. tanácsos, főudvarmester. - 27. E. György gróf (szül. 1811., megh. 1856.), porosz követ, György fia a cseszneki ágból. A diplomáciai pályára lépett 1836. s a nápolyi, majd a szt.-pétervári követségnél kezdte meg szolgálatát. 1846. badeni és hessendarmstadti rendkivüli követ; 1854. rendkivüli küldetésben ment a porosz udvarhoz, 1855. rendes követ lett. de már a következő évben meghalt Berlinben. Holttestét Cseszneken temették el. Tudományosan képzett ember volt.
28. E. Imre, gróf, esztergomi érsek (szül. 1663., megh. Pozsonyban 1745 dec. 6), Imre és Bucsányi Zsuzsánna fia a cseszneki ágból. 17 éves korában a pálosok bánfalvi zárdájában (Sopron mellett) lépett s miután teologiai tanulmányait Rómában elvégezte, egyideig Nagyszombatban tanár, majd perjel, provinciális és később rendjének generálisa lett. 1706. váci, 1708. zágrábi, 1722. veszprémi püspökké neveztetett ki. 1722-25 a m. kir. udv. kancelláriai méltóságot viselte Bécsben s végre 1725 szept. 1. esztergomi érsekké neveztetett ki. Az 1741. hires országgyülésen Mária Terézia legbuzgóbb hivei közé tartozott s lelkesülten segítette a királyt pénzzel és katonasággal. Már előbb is, de különösen mint esztergomi érsek, nemes szives és pazar bőkezüsége által szerzett magának szép hirnevet. 20 év alatt 10 milliónál többet adott jótékony célra s midőn egy alkalommal pénztára kiürült, a nyakán csüngő nagy aranykeresztet zálogosította el, hogy a szegényeknek alamizsnát adhasson. Veszprémben ujra építtette a szt. Mihály templomot. Bánfalván a pálosok zárdáját, Pozsonyban pedig a szt. Erzsébetről elnevezett betegápoló apácák zárdáját alapította. Eltemették a pozsonyi székesegyházban. Egyszerü siremlékén az általa készített fölirat hirdeti emlékét. - 29. E. Imre gróf (szül. 1726., megh. 1792), János és gr. Berényi Borbála fia a cseszneki ágból, veszprémi főispán, lovastábornok s egy huszárezred tulajdonosa. 16 éves volt, midőn az Esterházy-huszárok közé lépett s vitézségével többszörösen kitünvén, előbb őrnagy, 1749. alezredes, 1756. ezredes, 1758. tábornok, 1763. altábornagy, 1768. egy huszárezred tulajdonosa s végre 1773. lovastábornok lett. 1760. Berlin bevételénél megakadályozta a fegyvergyár szétrombolását. 1770. a lengyel határra küldött figyelő sereget vezette s 1772. ő szállta meg Lemberget. Gr. Traun Anna Máriától született 4 fia közül József és Imre terjesztette tovább ágazatát. - 30. E. Imre (ifj.), gróf, főrendiházi tag, szül. 1840 ápr. 11. A cseszneki ház idősebb ágának sarja; eleinte a hadseregben szolgált mint főhadnagy. Később odahagyta a katonaságot. Pozsonym. rédei nagybirtokos. - 31. E. István, gróf, a főrendek házának tagja, szül. Pozsonyban 1822. okt. 19. Az erdélyi ág sarja. Magánuton elvégezvén középiskolai és jogi tanulmányait, ügyvédi vizsgálatot tett. A szabadságharc előtti időben Békésmegyében mint tiszteletbeli aljegyző vett részt a közügyekben. A szabadságharcban Kis Ernő alatt a szerbek ellen küzdött. Damjanich alatt a szolnoki harcban vett részt; Görgey alatt Budavára ostrománál is jelen volt. A világosi fegyverletétel után az osztrákok egy ezredükbe sorozták be s Klattauba (Csehország) vitték. A provizorium alatt gazdaságának élt, a hetvenes években két izben a szenici kerületet képviselte s mint ilyen a balközéphez tartozott. 1875-1889. Pozsonymegye és város főispánja volt. - 32. E. István, gróf (szül. 1616., megh. 1642), Miklós nádor fia, kir. tanácsos és kamarás, aranysarkantyus vitéz, pápai várkapitány. Még atyja előtt ifju korában elhalt. Mostoha testvérétől Thurzó Erzsébettől született leányát Orsolyát testvére, Pál nádor vette nőül.
33. E. János, gróf, Ferenc tárnokmester fia a fraknói ágból, 1741. koronaőr és több udvarnál, u. m. a francia, portugall, angol és lengyel udvaroknál követ. - 34. E. János Kázmér, gróf (született 1774., meghalt 1829), Kázmér fia a zólyomi ágból, inszurgens ezredes és a Mária Terézia rend vitéze. 19 éves korában hadi szolgálatba lépett s a lunevillei békéig a csatatéren volt, harcolt Wetzlárnál, Friedbergnél és Osterachnál, a csatatéren kapott sebei következtében azonban visszavonult a katonai szolgálattól, de midőn a franciák Magyarország területét is fenyegették, 1805. és 1809. a nemesi fölkelőknél ujra szolgálatba lépett, 1809. a pozsonyi huszárezred ezredese volt s különösen kitünt a győri csata után, midőn Mesko tábornok ágyutelepét védelmezte a tulnyomó ellenség ellen, melyet heves csata után teljesen szétvert, 12 tisztet és 200 embert foglyul ejtett, a mieink közül pedig 36 fogoly tisztet és 400 embert megszabadított. - 35. E. Jenő, gróf, főrendiházi tag, született 1857 szeptember 30. Jogot hallgatott Budapesten és Bécsben és jogtudor oklevelet nyert. 1885. gyermekkori hajlamait követve, a jezsuita rendbe lépett s jelenleg Nagy-Szombaton lakik. Veszprém- és zalamegyei nagybirtokos. - 36. E. József, gróf (szül. 1655., megh. 1721.), Pál nádor fia, ezredes, zalai főispán, a mai hgi ág őse. Bátyja, Mihály halála után (1721 márc. 24.) örökölte a hgi cimet, de kevés ideig viselte, 21/2 hónap mulva, jun. 7. ő is meghalt. - 37. E. József (szül. 1682., megh.1748 máj. 10.), E. Ferenc grófnak és Thököly Máriának fia, a fraknói ágból, horvát bán, tábornagy. Előbb papnak készült, 1693. rátóti prépost lett, 1700. Bécsben letette a filozofiai doktorátust, 1705. kilépett a papságból s katona lett. 1708. Komárom vmegye főispánja és huszárezredes volt. Kitünt az 1716-18-iki török háboru alatt, 1721. tábornagy, 1724. szeptemvir, 1725/30. helytartó. 1733. III. Károly Horvátország bánjának nevezte ki, mely méltóságot 1741. viselte. Mint bán változó szerencsével harcolt Boszniában a törökök ellen, 1741. mint horvát bán szerepelt Poszonyban Mária Terézia koronázásánál. Ugyanez évben országbirónak nevezték ki és az maradt haláláig. Ugyanez évben lett tábornagy s a dunántuli vidék parancsnoka. Résztvett az osztrák örökösödési hadjáratban is.
38. E. Kálmán gróf, országgyülési képv., szül. Nagy-Iklódon 1830 jul. 7. A cseszneki ágból való. Kolozsváron tanult s az országgyülésre kir. táblai gyakornoknak esküdött fel, midőn kiütött a szabadságharc. E. közvitéznek állt be, de Bem, ki alatt több harcban is résztvett, mindjárt tisztnek nevezte ki. Több izben kitünt vitézségével; a szebeni csatában egy ágyugolyó szétroncsolván karját, tovább nem vehetett részt az ütközetben. A szabadságharc után gazdasággal és tudományokkal foglalkozott és számos természettudományi és földtani cikket tett közzé; az erdélyi muzeum érdekében is sokat buzgólkodott. A nagyszebeni tartomány-gyülésen, noha meg volt választva, nem jelent meg; 1865. mint fogarasi képviselő résztvett az utolsó kolozsvári országgyülésen, majd mint Kolozsvár képviselője a pesti országgyülésen a Deák-párt hive volt. 1871. Kolozs-megye és Kolozsvár főispánja, majd a kolozsvári nemzeti szinház intendánsa volt. 1887. a gyalui kerület választotta a parlamentbe, hol a szabadelvü párt hive. - 39. E. Károly gróf, egri püspök, egyike a magyar kat. egyház vezéralakjainak; szül. 1725 máj. 4., megh. 1799 márc. 14. Esterházy Ferenc gr. kir. tárnokmester fia. Tanulmányait Pozsonyban és Nagyszombatban folytatta és Rómában fejezte be. Visszatérve egyideig családja ősi birtokán, Pápán lelkészkedett, de már 1752. esztergomi kanonok lett, később pedig helytartótanácsos a katarói vál. püspök. Mária Terézia, ki felismerte értékét, 1759. váci, később pedig egri püspökké nevezte ki. Vácott ő kezdte meg a bazilika építését, melyet aztán Migazzi fejezett be. Egerben a liceumra Hell Miksa tervei szerint csillagászati obszervatoriumot épített és ezt angol készítményü eszközökkel gazdagon felszerelte. Sokat áldozott a pápai s az egri egyház művészi kiállítására, kifestésére. Megyéjében a maga költségén több mint negyven templomot emelt. Mint az egri nagy dioecesis előljárósága és mint egyuttal az első magyar főnemesi családnak igen befolyásos és gazdag tagja, ő lett a magyar ecclesia militansnak vezetője, szelleme. E szerepre azonban nemcsak származása és állása tették alkalmassá, hanem még inkább tudománya, hajthatatlan jelleme, szigoru erkölcse és áldozatkészsége. Óriási levelezést folytatott a protestánsok áttérése ügyében, «én is lelkek halásza vagyok», volt kedvelt kifejezése. Ugy mondták, hogy hét megyében ő intézte a választásokat, természetesen felekezeti érdekben. Bécsben is igen nagy volt a befolyása, különösen a királynőnél és a magyar kancelláriánál, melynek élén akkor bátyja Ferenc állott mint főkancellár. Sok ideig meg tudta akadályozni a munkácsi uniált püspökség felállítását. Székhelyén, Egerben, politikai és egyházi eszközökkel egyaránt üldözte a görög községet. Még nagyobb szerep várt reá II. József korában, kinek reformjaival szemben ő vezette a magyar püspöki kar harcosabb elemeit. Mint püspök és főispán egyaránt mindent megtett a tolerancia végrehajtásának megakadályozására. Épugy ellenezte a papi jószágoknak sürgetett összeirását és az egyházi jövedelmek bevallását is, de föllépése nem ért célt, még azt is meg kellett érnie, hogy pompás liceumában a jozefinus-elvek szerint vezetett növendékpapság helyeztetett el. Az 1790-i országgyülésen is ő volt a katolikus párt vezére, és sokáig ellenezte a protestánsok jogainak elismerését és törvénybe iktatását. Püspökségének érseki rangra való emelését is ő készítette elő, de az csak halála után, 1804. történt meg. Egész föllépésében szilárd, önérzetes férfiu, ki meg tudta becsülni a más vallását is, de nem mondott le térítési szándékáról soha, és nem feledkezett meg soha arról, minő forma ruhát visel. Több műve nyomtatásban is megjelent, mint: Hármas üdvösséges kérdés (Pest 1751). Az 1775. évben tartott jubileum (Eger 1776), de ezeknél nagyobb világot vetnek tudományára és egyéniségére azok az emlékiratok, melyeket egyházpolitikai kérdésekben intézett a kormányhoz. V. ö. Marczali, Magyarország története II. József korában II. kiad. - 40. E. Károly István, főrendiházi tag, szül. 1847 nov. 30. A cseklészi ág sarja. Pozsonymegyei szent-ábrahámi birtokain gazdálkodik és a közéletben nem igen vesz részt.
41. E. László gróf, (szül. 1626., megh. 1652), Miklós nádor fia, tanácsos, soproni főispán és pápai várkapitány; 1651. Pucheim alatt résztvett Segesvár ostromában; 1652. unokatestvéreivel , E. Ferenccel, Gáspárral és Tamással együtt elesett a vezekényi ütközetben. - 42. E. László gróf, a cseszneki ágból, pécsi püspök, született 1727., meghalt 1779 november 7-én. Mint pálos szerzetes kezdette meg egyházi pályáját. 1780-ban pécsi püspök lett. Számos templomot és iskolát építtetett, valamint ő építtette a pécsi, mohácsi és szt.-lászlói püspöki lakásokat is, és a pécsi püspöki könyvtárt rendkivül értékes ásványgyüjteménynyel gazdagította. Kitünt mint egyházi szónok és iró is. Munkái: Kortonai szüz Margitnak csodálatos megtérése. (Soprony 1757); Választott edény (N.-Szomat 1758). - 43. E. László (id.), gróf, szül. 1810 okt. 8. Az ifjabb cseszneki ágból való. A lovasságnál szolgált s mint kapitány vált meg a hadseregtől. Sárosdon telepedett meg és résztvett Fehér vmegye közéletében. 1857. kamarás, 1881. v. b. t. tanácsos lett. - 44. E. Mihály, (szül. 1640., megh. 1686). E. Dániel és Rumy Judit fia a cseszneki ágból, aranysarkantyus vitéz és ezredes, bátorságával tüntette ki magát Buda ostrománál, de ez alkalommal megbetegedett s még az ostrom alatt meghalt. - 45. E. Mihály gróf, (szül. 1783), Gr. Széchenyi Istvánnal együtt az elsők közé tartozott, ki az 1825-ki országgyülésen magyarul beszélt s Magyarország előhaladásának egyik legtevékenyebb harcosa a 48 előtti időkben. 1848. a hovédelmi bizottmány tagja. - 46. E. Mihály gróf, Antal fia a cseklészi ágból, szül. Pozsonyban 1853. jul. 11. A 80-as években Indiában tett utazása és oroszlánvadászata tették nevét ismertté. Magyarország egyik legjelesebb lövője, ki a nizzai lövészeti versenyen is első dijat nyert. Nálunk a galamblövészetet ő rendezte s alapította a Galamblövész egyesületet. A Magyar-Atletikai-Clubnak több éven át buzgó elnöke volt. Jelenleg elnöke a balatoni Yacht-Egyesületnek és a pozsonyi Hajós-Egyesületnek. 1892 óta országgyülési képviselő. - 47. E. Miklós, nádor, a család nagyságának és fényének megalapítója, Ferenc pozsonyi alispán és Illésházy Zsófia, J. István nádor testvérének fia, szül. Galanthán 1582 ápril. 8., megh. Nagy-Heflánban 1645 szept. 11. Születi protestánsok voltak s eleinte ő is protestáns, később azonban a katolikus vallásra tért s Pázmánynyal együtt a katolicizmusnak legerősebb oszlopa s ugy politikai, mint vallásos téren méltó ellenfele ezen korszak két nagy alakjának, Bethlennek és I. Rákóczi Györgynek, akikkel azonban vetekedett az erős nemzeti érzelemben. 1611. a gazdag Mágocsy Ferenc özvegyét, Dersffy Orsolyát vette nőül, még pedig a hagyomány szerint maga a szép özvegy kinálta kezét az akkor még aránylag szerénysorsu ifjunak; ezáltal óriási vagyon birtokába jutott s gazdagsága, kiváló képességei és a Habsburg-házhoz való tántoríthatatlan ragaszkodása mind magasabbra emelték. II. Mátyás mindjárt uralkodása kezdetén kapitánynyá és tanácsossá tette, majd 1613. testvéreivel együtt bárói rangra emelte, 1617. pedig Bereg, 1618. Zólyom vm. főispánjának nevezte ki. II. Ferdinánd megkoronáztatásakor, midőn Magyarország zászlaját vitte, aranysarkantyus vitéz, és Kis-Martont kapta adományba. Az 1625-ki soproni országgyülés nádornak választotta meg s a következő évben Fraknó várát kapta adományba a fraknói grófsággal együtt. Kiváló részes volt 1622. a nikolsburgi s 1645. a linzi béke létrejövetelében. Politikai vezéreszméje a Habsburg-ház uralmának megszilárdítása s Magyarországnak a török uralom alól a Habsburgok segélyével való felszabadítása volt, az ő korában azonban a török ellen semmiféle nagyobb hadjáratot nem viseltek, mindamellett 1623. a Nyitra folyó mellett volt alkalma megmérkőzni egy török csapattal, mely fölött fényes diadalt aratott. Mint magyar iró a kiválóbbak közé tartozik, művei megjelentek a Nemzeti Könyvtárban. Nagy-Szombatban az általa épített templomban temették el. Dersffy Orsolyától és bedeghi Nyáry Krisztinától, Thurzó Imre özvegyétől öt fia: István, László, Mihály, Pál nádor a hercegi ág alapítója és Ferenc, a fraknói grófi, cseklészi és Hallwyll ág alapítója és két leánya, Anna és Mária maradt, amazt Nádasdy Ferenc, ezt Homonnai Druget György vette nőül. - 48. E. Miklós (szül. 1632., megh. 1669), Pál fia a zólyomi ágból, Zólyom örököse, bujáki várkapitány és zólyomi főispán. Többször harcolt a törökökkel, 1663. meg is sebesült, ami utoljára is halálát okozta. - 49. E. Miklós gróf (szül. 1695), Pál nádor fia, 1681. esztergomi kanonok, prépost és tinnini püspök. - 50. E. Miklós gróf (szül. 1711., megh. 1764), Ferenc tárnokmester és gróf Pálffy Szidónia fia a fraknói ágból. Sárosi főispán, koronaőr, oroszországi követ. - 51. E. Miklós herceg (szül. 1765., megh. 1833), Pál fia, soproni főispán, a m. kir. testőrsereg kapitánya, altábornagy s tüzérségi főparancsnok, egy magyar gyalogezred tulajdonosa, a szt. István-rend nagykeresztese, aranygyapjas vitéz, a Mária-Terézia-rend lovagja stb. Ifjuságát utazással töltötte, bejárta Angliát, Francia- és Olaszországot, miközben műérzékét nagyon kifejlesztette. A katonai pályát hamar elhagyta s ezentul, főleg ünnepélyes alkalmakkor diplomáciai küldetésekben vett részt, melyekben szertelen pompaszeretete által tünt fel. Szenvedélyes barátja és pártfogója volt a tudományoknak és művészeteknek. A hires E.- (a mai országos) képtárt ő alapította. Kis-Martonban Haydn vezetése alatt zenekara és szinháza volt. Ezenkivül könyvtárt, érem- és csigagyüjteményt alapított. Bőkezüsége nem ismert határt p. 1797., midőn a franciák az örökös tartományokat fenyegették, a saját költségén ezer önkénytest állított ki és szerelt föl jobbágyaiból, s igy történt, hogy rendkivüli jövedelme mellett is gyakran pénzzavarba jutott. Midőn 1809. Napoleon a magyarokat uj királyválasztásra hivta föl, E. Miklóst szemelte ki leendő magyar királynak. - 52. E. Miklós, herceg, volt főrendiházi tag, szül. Regensburgban 1817 jun. 25., megh. Bécsben 1894 jan. 27. Atyja, Pál, előbb londoni nagykövet, 1848. pedig a felelős magyar miniszterium tagja volt. E. hosszabb ideig katonáskodott a huszároknál s őrnagyi rangig emelkedett. 1852. a szent István-rend középkeresztjét, 1854. kamarási méltóságot nyert; 1862. aranygyapjas vitézzé nevezték ki. Azonkivül számos más rend tulajdonosa volt. A politikai életben nem igen vett részt és Magyarországon is keveset fordult meg. Neje angol nő volt. - 53. E. Miklós József herceg (szül. 1714., megh. 1790), József fia, Pál tábornagy öcscse; ő maga is tábornagy, soproni főispán, főkomornok-mester, a. m. kir. testőrség kapitánya, a szt. István-rend nagykeresztese, aranygyapjas vitéz s a Mária-Terézia-rend lovagja. 30 éves korában a Gyulai huszárok ezredese volt s kitüntette magát a strigaui és trautenaui csatákban, valamint Németalföldön. 1746. résztvett a drezdai kongresszuson. 1747. tábornok. A kollini ütközetben szuronyszegezve támadta meg egy gyalogcsapattal az ellenséget, visszaverte s általában az ütközet alatt hősiességével tünt ki. 1768. tábornagy lett. 1778. Sopron vm. részéről 2000, saját részéről 200 huszárt állított ki. 1783. leányivadékaira is megkapta a hercegi cimet. Nemcsak a csatatéren tünt ki, hanem a művészetek pártolása által is emlékezetessé tette nevét. Különösen kedvelte a zenét, kis-martoni kastélyában fényesen javadalmazott zeneiskolát alapított, innen került ki Haydn és Pleyel is. 1766-69. ő emeltette a fényes eszterházi várkastélyt is. - 54. E. Miklós József, gróf. főrendiházi tag, született 1839 december 5-én. A tatai ág sarja; eleinte katonáskodott, aztán főhadnagyi ranggal kivált a hadseregből. Azóta a sportnak él és mint hires sportember külföldön is ismeretes, a gödöllői udvari vadászatokat is ő szervezi. Nagyon emlegetettek versenylovai. Tatán külön versenypályát létesített és szinházat építtetett. 1868 óta cs. és kir. kamarás. - 55. E. Miksa gróf, Miklós Ferenc fia, a fraknói ágból, szül. 1837 május 14., megh. 1883 aug. 5. Hosszabb ideig Angolországban élt, s mikor a 70-es években hazajött, az angol testi nevelésnek lett szóval-tettel apostola. A szak- és napilapokban lelkes cikkekben támadta meg a szobai német tornázást s ismertette az angol atletikát. 1875. alapította a Magyar-Atletikai-Klub-ot, főurainktól nagy összeg alapvagyont gyüjtve össze. Az ökölvivás megtanulására a klub művezetőjét saját költségén Londonba küldötte. Irta Viator álnév alatt a Gyalogolási Kalauzt, kiadta a Molnár Lajos és Szokolay Kornél által irt Atletikai Gyakorlatok cimü könyvet, melyben sok cikk az ő tollából eredt. Pályadijat tüzött ki a magyar labdajátékok könyvére. Számos versenydijat tüzött ki az atletikai versenyekre. Munkás életével a legnagyobb mértékben hozzájárult, hogy testi nevelésünkben a napjainkban győzedelmeskedő szabadabb irány, a természetes mozgások lehetőleg a szabad levegőn, a versenyzés érvényesüljön. - 56. E. Miklós Móric gróf, főrendiházi tag, szül. Rómában 1855 szept. 20. Tanulmányai elvégeztével gazdálkodni kezdett s kisebb-nagyobb külföldi utazásokat tett. Olykor álnéven vagy névtelenül cikkeket is ir a bel- s külföldi lapokba. Cs. és kir. kamarás. A Szt.-István-társ. világi elnöke. Az 1894 jan. kat. nagygyülésnek ő volt az elnöke. - 57. E. Móric gróf, a család csákvári ágából, osztrák diplomata és miniszter, szül. 1807 szept. 23., megh. 1886. A diplomáciai pályára lépett és a császári udvar követévé lett a római kuriánál. Az 1848. év mozgalmai alatt, midőn IX. Pius kényszerült a forradalom elől elmenekülni székvárosából, a pápa távolléte és hatalmának restaurációja idején is igen fontos szerepet játszott. Résztvett a konkordatum megalkotásában is. A konkordatum megkötése után elhagyta a követséget. 1861. az alkotmányosabb érzelmü magyar konzervativok bukása után ismét szolgálatba lépett. Schmerling miniszteriumában tárcanélküli miniszter lett és ezt az állást megtartotta Belcredi kormánya alatt is. Az 1865-i magyar országgyülés idején ellenezte a kiegyezést és még az ahhoz hajló konzervativokkal is ellentétbe jutott. Nagy becsületére vált azonban magatartása a porosz háboru előtt, amidőn ő egyike volt azon nagyon keveseknek, kiket a harcilelkesedés nem ragadt magával. A háboru után visszalépett, élete végét elvonultságban, és betegen töltötte, elméje is elborult. Nagykeresztese volt a máltai lovagrendnek, igazi tipusa a főuri klerikális diplomatának. Hivatalos eljárásában szerfölötti lassuság jellemezte.
58. E. Pál (szül. 1581., megh. 1641.), Ferenc és Illésházy Zsófia fia, a zólyomi ág alapítója, ujvári alkapitány, a bányavárosok előtti végvárak parancsnoka, tábornok, aranysarkantyus vitéz, 1623. Nyitrát védte Bethlen Gábor ellen s a harmincéves háboru alatt a magyar csapatok vezére. Ő szerezte meg a zólyomi uradalmat. Két nejétől, Károlyi Zsuzsánától és Viczay Évától 12 gyermeke maradt, 3 fia közül Sándor terjesztette tovább ágazatát.
59. E. Pál herceg (szül. 1635., megh. 1712). Nádor, Miklós nádor fia. Bátyja László halála után 1652. soproni főispán, 1661. főudvarmester lett. 1663. Zrinyi Miklóssal együtt harcolt a török ellen, majd Montecuccoli alatt tünt ki. 1667-ban alsó-magyarországi fővezér és tábornagy lett s az elégületlenek ellen Lőcsénél és Györknél győzelmesen harcolt. 1681. nádorrá választatott s a kapuvári uradalmat kapta. 1683. résztvett Bécsnek a török ostrom alól való felszabadításában. 1686. Buda bevételénél 20 ezer ember élén volt jelen. 1687. kiváló része volt a Habsburgház örökös uralmáról szóló törvény elfogadtatásában s az arany bullának a nemesség ellentállási jogáról szóló pontja eltörlésében. Mindezen érdemeiért a császár 1687. elsőszülöttségi jogon római birod. hercegi rangra emelte. Aulikus hajlamai miatt azonban annyira magára vonta a magyar nemzet bizalmatlanságát, hogy a Rákóczi-forradalomban az ő közbenjárását visszautasították s a szatmári békét Pálffy János hozta létre. III. Károly megkoronáztatásakor a hercegi cimet egész férfiága részére megkapta. Szerette a tudományokat és művészeteket. Fraknó várát képekkel és nagy fegyvertárral látta el; ő maga is irt vallásos műveket s a Trophaeum Domus Inclytae Estoratianae c. munka összeállításában is nagy része volt. - 60. E. Pál, herceg, Sopronmegye főispánja, született 1843 március 21-én. E. Miklós herceg legidősebb fia; első neje elhunyta után Croy Dülmen Eugénia hercegnőt vette nőül s ezáltal Frigyes főherceggel sógorsági viszonyba jutott. 1872. Sopron vármegye főispánjává nevezték ki. Igazgatósági tagja a jockey-klubnak s lovai a monarkia valamenynyi versenypályáin futnak. 1881. v. b. titkos tanácsos lett. - 61. E. Pál Antal herceg (született 1711., meghalt 1762), József fia, tábornagy, főkomornokmester, aranygyapjas vitéz, 1734-től soproni örökös főispán. Nevelése befejezése után utazni ment; Lothaiai Károly herceg rajnai hadjáratában mint önkéntes vett részt. 1741. az osztrák örökösödési háboruban egy huszárezredet állított ki, melynek tulajdonosa és tábornok lett. Résztvett a sziléziai, cseh- és bajorországi s németalföldi hadjáratokban, többször kitüntette magát, különösen pedig Trautenaunál. 1747. az aranygyapjas rendet kapta s altábornagy lett, 1750. nápolyi követ, 1754. lovassági tábornok s mint ilyen, részt vett a hétéves háboruban s főleg a boroszlói ütközetben tüntette ki magát, 1758. tábornagy. Gyermekei nem maradtak. - 62. E. Pál Antal herceg, Miklós fia, diplomata és magyar miniszter, soproni főispán, szül. 1786 márc. 11., megh. Regensburgban 1866 május 21. Gondos nevelésben részesült s tanulmányait elvégezvén a diplomáciai pályára lépett. 1806. követségi titkárnak neveztetett ki Londonba s 1807. fogva hasonló minőségben Metternich oldala mellett Párisban működött. 1810. mint követ a szász királyi udvarhoz Drezdában küldetett, hol megkisértette, de eredménytelenül a szász udvart a Napoleon ügyétől elvonni és a bécsi udvar érdekeihez csatolni. 1813-15. élénk részt vett a hadi eseményekkel kapcsolatos diplomáciai tárgyalásokban, első sorban a chatilloni békekongresszusban s a világbéke helyreállításával 1815 julius 5. az angol regensherceg határozott kivánságára londoni nagykövetté neveztetett ki. 1824. mint rendkivüli meghatalmazott ő képviselte a monarkiát X. Károly francia király megkoronáztatásánál Rheimsban s 1830-36. mint a bécsi udvar első megbizottja működött a londoni konferencián, melynek eredménye a független Belgium szervezése lett. 1842. lemondott nagyköveti állásáról s visszatérve Magyarországba, csatlakozott a szabadelvü nemzeti mozgalomhoz. 1848. az első magyar miniszteriumban mint külügyminiszter foglalt helyet, de miután a mindinkább feszültté vált viszonyt az udvar és Magyarország között hiában igyekezett kiegyenlíteni, még szeptember elején a Batthyányi-miniszterium lemondása előtt viszszalépett a politikai pályáról, melyen még csak egyszer tünt fel 1856. rövid időre, midőn a monarkiát II. Sándor orosz cár megkoronáztatásánál feltünést keltő fénynyel képviselte. Élte utolsó éveiben a nagy fényüzés következtében zilálttá vált anyagi viszonyait igyekezett rendezni, de bár az uralkodó is közbelépett, 1860. a hercegi vagyont gondnokság alá kellett helyezni. - 63. E. Pál gr., Miklós (János) fia a fraknói ágból, szül.1805., megh. 1877. jul. 20. Hazafias érzelmü főur, ki 1848-49. mint honvédezredes hősileg harcolt a hazáért, utoljára Komáromban Klapka oldalán, s 1867 után több országgyülésen, mint a Deákpárt tagja nemes hévvel szólalt fel, valahányszor alkalma volt rá a honvédség érdekei mellett. Fia: E. Móric gr. jelenleg Veszprém vmegye főispánja.
64. E. Tamás, a Keresztesnél 1596. elesett István ezredes fia, Miklós nádor unokatestvére. Wittenbergában végezte tanulmányait s 1601. Kürti István szeredi ref. pap társaságában Hunnius Egyed egyik teol. művét magyarra fordítván, Az igaz anyaszentegyházról és ennek fejéről a Christusról c. 1602. Sárváron kiadta.
65. E. Vince gróf (szül. 1781., megh. 1835), Károly és gr. Festetich Erzsébet fia a zólyomi ágból, tábornok. 1804. lépett az Eszterházy-gyalogezredbe, 1805-ben mint főhadnagy Olaszországban harcolt, majd mint ulánus tiszt Károly főherceg mellett volt, 1809. kapitány s kitünt Aspernnél, 1810. nyugdijba ment, de 1813. a Radetzky-huszároknál ismét szolgálatba lépett s különösen a Weichselburgi, laschitzi és zirknitzi csatákban tünt ki, 1814. ujra az olaszországi csatatéren harcolt s az ő huszárezrede volt az, mely a franciáktól átvette VII. Pius Pápát és Rómába kisérte. 1827. huszárezredes, végre 1833. tábornok.
66. E. Zsigmond (szül. 1690), Dániel és Rumy Judit fia a cseszneki ágból, 1652 aug. 26. hét más Eszterházyval együtt részt vett a vezekényi ütközetben, hol két testvére (Tamás és Gáspár) s két unokatestvére (Ferenc és László) esett el. 1658. ezredes és verebélyi várkapitány. 1682. Thököly I. kezébe esett s egy évig volt fogoly.
