Enyv
Enyv alatt azt a kemény, rideg, többé-kevésbé áttetsző, szintelen vagy szinezett anyagot értjük, melyet az enyvet szolgáltató állati hulladékokból, u. m. porcokból, csontokból, bőrből stb. vizzel való főzés révén nyernek. Az E. ezen anyagok állományával hasonló összetételü; hideg vizben felduzzad, forró vizben oldódik; ez az oldat lehütve puha, ruganyos tömeggé dermed meg, mely beszáradva keménynyé, rideggé lesz. Az E. oldata kitünő ragasztó szer. Megkülömböztetünk közönséges v. csontenyvet (gelatine) és porcenyvet (chondrin). L. o.
A teljesen tiszta enyv (a gelatine) csaknem szintelen, áttetsző- üvegszerüen rideg, és szagtalan, alkoholban és éterben oldhatatlan. Az enyvet ragasztásra (asztalos enyv) használják. Ragasztóképessége miatt a kalap gyártására, a posztó csinozására (appretálására), a papir enyvezésére, gipszformák készítésére, anatómiai készítményekre, a könyvnyomtató hengerek készítésére, a legjobb enyvet, a zselatint pedig a fotografálásnál (krómenyv), a kelmefestészetben, a főzésnél, meg a gyógyászatban alkalmazzák. A kereskedelemben előforduló enyvbe gyakran ólomcukrot és szódát, cinkfehéret, krétát stb. kevernek.
Gyártása
Az E. gyártása két részből áll: 1. A nyersanyagnak előkészítéséből, 2. a tulajdonképpeni enyvkészítésből. Megkülönböztetnek: a) bőrenyvet, b) csontenyvet és c) halenyvet. - I. Bőrenyv. A bőrenyv gyártására főleg a bőrgyárakban nyert hulladékok szolgálnak. Ezeket a hulladékokat a tisztátalanságoktól (hus-, vér-, zsirrészektől), azáltal tisztítják meg, hogy mészszel v. kéndioxiddal kezelik s utólagosan vizzel alaposan kimossák, amit ugy végeznek, hogy a hulladékokat füzfakosarakba rakva, folyós vizbe akasztják. v. pediglen külön mosókészülékekkel mossák. Ezeket a mosott bőrrészeket már most kettősfalu üstökben gőzzel v. közvetlen tüzelés segítségével vizzel megfőzik. Főzés közben a folyadék felületén különböző tisztátalanságok (mész, szappan, fehérnyék stb.) gyülnek össze, amelyeket merőkanállal leszednek. Vigyáznak arra, hogy a főzés a kellőnél tovább ne tartson, mivel igen hosszu ideig folytatott főzés az enyv ragasztóképességét csökkenti. Az enyvoldathoz gyakran dezinfekciós szereket, p. karbolsavat v. szalicilsavat tesznek, hogy az enyvet a rothadás ellen védjék. Az enyv főzésénél rossz szagu gázok fejlődnek, amelyek elvezetéséről gondoskodnak. Az enyvoldat elpárologtatására célszerü vakuumkészülékek szolgálnak, amelyek szerkezetre nézve alig külömböznek azoktól, melyeket a cukorgyárakban használnak. Az enyvoldatot belül ólomlemezekkel bélelt kádakba eresztik, melyeket rossz melegvezetőkkel vesznek körül, hogy az enyvoldat lassan hüljön; itt leülepednek azok a tisztátalanságok, melyek az enyvoldatban usznak. A megtisztult, még forró enyvoldatot előbb zsirral kikent formákba, azaz hosszu, keskeny faládákba öntik, melyekben az enyv 12-18 óra alatt kocsonyává dermed; ezt megnedvesített késsel a ládák oldalairól leválasztják, a ládák felforgatása által kiöntik, s finom dróttal vékony (6-7 mm.) lemezekre szelik. Ezeket most egy vékony, nedves pengével keresztirányban oly nagyságu darabokra metszik, a minőkben az enyvet a forgalomba szokták hozni, s végül rámákban kifeszített hálókon v. a szabad levegőn, v. külön szárító kamrákban óvatosan kiszárítják. A megszárított enyvlemezeket meleg vizbe mártott kefével kifényesítik. II. Csontenyv. Ezt az enyvet csontokból készítik. A csontenyv gyártását rendszerint a csontlisztnek, szuperfoszfátnak, spódiumnak stb. gyártásával szokták összekötni. A csontenyv készítésére háromféle mód van. 1. d'Arcet eljárása. Az aprított, vizzel kevert csontokat vaskazánokban gőzzel főzik. A nyert enyvoldatot ugy dolgozzák fel, mint a bőrenyvét. A maradékok szuperfoszfátot adnak. 2. A csontokat vizzel való főzés által zsirtalanítják, azután 2 légköri nyomással a teljes megpuhulásig főzik. Az igy nyert enyvoldatot vakuumkészülékekben bepárologtatják s végül ugy készítik el, mint a bőrenyvet. 3. A mosott és aprított csontokat hig sósavval (v. hig kénsavval) nehány napig áztatják. A sav kiadja a csontok ásványi részeit, s az enyvet szolgáltató porcállomány visszamarad. Ezt mosás után mészvizbe fektetik s ujabb mosás után vizgőzzel főzik. További eljárás mint fent. A sósavas oldatból mésztejjel kiválasztják az értékes foszforsavat. A zselatint ugy készítik, mint a többi enyvet, csakhogy válogatott nyersanyagot használnak hozzá. Ujabban az enyvgyártás körül nehány javítás történt. Igy a nyersanyagnak tökéletesebb tisztítására a kéndioxidot használják, a nyersanyagban levő zsirt benzinnal extrahálják (csontzsir), az enyves oldatot csontszénen szürik s vakuumkészülékekben párologtatják be. Az enyv öntése (vájása helyett) szintén javításszámba megy. III. Halenyv. Ide tartozik a vizahólyag (l. o.).
