Együttérző idegrendszer
Együttérző idegrendszer vagy tengőéleti rendszer (nervus sympathicus), ekként nevezzük a gerinces állatokban az agy-gerincvelői idegrendszerrel szemben azon idegeket, melyek első sorban nem az agy-gerincvelőből, hanem a gerinccsatornán kivül fekvő kisebb-nagyobb idegsejthalmazokból, u. n. ducokból (ganglia) erednek. Az idegek nagyobbára szürke szinüek, de vannak közöttük fehérek (velyőshüvelyüek) is; ezek öszszekötik a ducokat az agy-gerincvelővel, nagyobbik részük azonban a körzeti szervekhez halad, s ezek a vérereket kisérve ágaznak el, azért érmozgató idegeknek (nervi vasomotorici) neveztetnek. Az E. 2 főrészből van összetéve: 1. az u. nevezett együttérző v. szimpatikus ideg (melyet a régiek «nagy»-nak neveztek - n. sympathicus maximus - szemben a bolygó ideggel), a gerincoszlop két oldalán a test hossztengelyével párhuzamosan elhelyezett 24-24 dúcból áll, összekötve idegek által, ezt határkötegnek (Grenzstrang) nevezik; kezdete a fejen, vége a farcsonton van. A határducoktól közlekedő ágak (n. communicantes s. viscerales) mennek a gerincvelői idegek elülső ágaihoz; ezen ágakban szürke rostok mennek egyrészt a gerincvelői idegekhez, másrészt fehér rostok a gerincvelőből a szimpatikushoz. A határköteg ducaiból és idegeiből kiinduló körzeti együttérző idegek fonatokat képeznek, melyeknek utjába kisebb v. nagyobb ducok vannak beiktatva, szürke-vörös szinüek, orsó v. szabálytalan alakuak, kivül kötőszöveti tok által burkolva. Ezen ducok (l. az 1. ábrát) feladata abban áll, hogy belőlük idegrostok erednek a tengőéleti szervek öszszes izmai számára, igy a táplálócsőhöz, lélegző készülékhez, hugyivarszervekhez, belső szemizmokhoz, bőrhöz stb.; mind e helyekre a vérerek kiséretében jutnak. Minthogy a szervek tápláltatása az erektől függ, az együttérző rostokat tápláló-idegeknek (nervi trophici) is nevezik. Maguk az érmozgató központok a gerincvelőben és a nyultvelőben feküsznek. Az érmozgató rostokon kivül vannak a szimpatikusban: érző, gátló és gyorsító rostok, valamint a mirigyekhez menő elválasztó rostok is.
1. ábra. Egyuttérző idegdc.
Magának a rendszernek boncolástani leirása rövid kivonatban a következő (l. a 2. ábrát). A határköteg feloszlik nyaki, feji, ágyéki és kereszt-farcsonti részre. a) A nyaki részen csak három duc van, mely csökkenést a nyakcsigolyák számához képest abból magyarázhatjuk, hogy a redukció némelyeknek egybeolvadása által jött létre. A felső nyaki ducot formája miatt orsóidomunak (gangolion fusiforme) mondják; 20-25 mm. hosszu, 6-8 mm. széles; a 2-3-ik nyakcsigolyák oldalain fekszik, a nyak nagy erei mögött; a felső végéből eredő ideg a belső fejverő érrel a koponyaüregbe megy (n. caroticus internus).
1. ábra. Együttérző idegrendszer.
A középső nyaki duc a pajzsmirigyverőérén fekszik; tőle kettős fonat indul aláfelé az alsó nyaki duchoz, melyek a kulcscsont alatti verőeret hurokalakban körülfogják (ansa Vieussenii). Az alsó nyaki duc a mellkas bemenetén a kulcscsont alatti verőér mögött fekszik; gyakran egybefolyik az első mellkasi duccal az u. n. csillagos duc (ganglion stellatum) képezésére. Az említett 3 ductól körzeti ágak mennek a garathoz, külső fejverő erekhez (ezeknek ágaihoz), különösen nevezetesek pedig azok, melyek lehaladnak a mellkasba a szivhez (n. cardiaci). b) A feji résznek törzsét az orsóducból eredő belső fejverőéri ideg (n. Caroticus int.) teszi, mely ezen verőér kiséretében a koponyaüregbe jut, ott ágakat küld a dobüreghez (plexus tympanicus), a szemüregben fekvő sugárduchoz, melytől azután a sugáridegekben (n. ciliares) a szimpatikus rostok a szemgolyó belsejébe jutnak. c) A mellkasi részen 11 duc van; a hátcsigolyák harántnyujtványai és a bordafejek előtt. Belőlük ágak mennek a mellkas nagy ereihez, a tüdőkhöz, s különösen a szivhez, ott a szivfonatot (plexus cardiacus) képezve. Más nevezetes ágak a zsigeridegek (n. splanchnici); ezek a csigolyatestek elülső felszinén lehaladnak, a rekesznek szárai között a hasüregbe lépnek, s ott a mindjárt leirandó napfonathoz csatlakoznak; ezen idegek érző, érmozgató és mozgató rostokat vezetnek a belekhez; izgatásukra a belek féregalaku mozgásai eleinte csökkennek, azután gyorsulnak. d) Az ágyéki részen 4-5 orsóidomu határduc van; a csigolyatestek elülső felszinén feküsznek, a hasi nagy vérerek oldalán. Ágakat bocsát a nagy vérerekhez s ezek rajtuk fonatokat képeznek. Legnevezetesebbek ezek közül a bél- vagy napfonat (plexus coeliacus s. solaris), a hasi nagy verőér (aorta) felső részén fekszik, a rekeszizom szárai előtt; szabálytalan idomu, gyakran kettős félholdalaku, kb. 5 cm. széles, 3 cm. magas, több apró ducból v. lapos ideglemezből áll; fonalak mennek hozzá a mellkasi szimpatikustól a fentebb említett zsigeridegek utján, ezek a fonatban fekvő napducba (ganglion solare s coeliacum) mélyednek be. A napfonatból ágak mennek a vérerek kiséretében a gyomorhoz, léphez, májhoz, belekhez, rekeszhez, veséhez, különösen sok a mellékveséhez. e) A szimpatikus medencei részen 4-5 keresztcsonti duc van; a két oldali köteg lefelé haladása közben egymáshoz közeledik, s alul hurok utján (ansa sacralis), vagy páratlan ducban (ganglion impar J. Walteri) egyesülnek. A medencei résztől ágak mennek a végbélhez, hólyaghoz, nemi szervekhez, nőnél igen sok a méhhez.
Működését illetőleg nevezetes, hogy mindazon működések, amelyeknek létrehozásában az érzőidegben haladó idegrostoknak részük van, akaratunknak nem állanak közvetetlen befolyása alatt. Az E. idegei kiválóan a mell- és hasür zsigereibe térnek és ezek működését szabályozzák. Az E.-ben előforduló ducsejtek középponti működéssel biró szervek, melyekben ugy mint az agy-gerincagyban impulzusok támadnak. Ezt bizonyítja a kimetszett vértelen sziv lüktetése, melyet az e szivben levő együttérző idegsejtek fenntartanak, valamint a kimetszett bél önálló összehuzódása, melynek falában a két izomréteg közt szintén ducsejtek vannak. Ennek dacára azonban az együttérző idegrendszer nem az agy-gerincagyi idegrendszertől különálló idegrendszer, hanem minden működése emez idegrendszer befolyása alatt áll. A nyakon az E. a szivárványhártya szemcsillagtágító izmát leidegző rostokat tartalmaz. Ezenkivül érmozgató idegek is vannak benne. Átmetszésére az arc, szem, agy, garat, gégefő és pajzsmirigy erei mind kitágulnak, izgatására pedig mindezek szükülnek: a nyaki E. érmozgató idegei tehát vazokonstriktorok. Ugyancsak a nyaki együttérző idegekben vannak rostok a szájnyálmirigyekhez, melyek ezek ereit összehuzódásra, a mirigyeket pedig elválasztásra indítják. Végre a nyaki együttérző ideg alsó részéből vannak rostok a szivhez, melyek izgalmaik által a szivmozgásokat siettetik. A háti E. más idegrostokkal egyetemben a szividegfonatot alkotja, valamint érmozgató idegrostokat küld a haszsigerek, a bélfodor, a máj és vese ereihez; ezenkivül ez idegben rostok haladnak a hasi szervekhez, amelyek izgatása fájdalmat, esetleg reflex folytán szivmozgás-ritkulást, sőt szivszünetet okoz. Ezért életveszélyes a hasbántás, minthogy ha ez a hasi zsigerek együttérző idegeit izgatja, szivszünetet von maga után. A háti E.-től erednek még idegrostok, melyek a bélmozgásokat megakasztani képesek, ha a bélfalában élénk piros, u. n. ütőeres vér kering s fokozzák azokat, midőn a bélfal ereiben keringő vér vivőeres. A hasi együttérző idegrendszerből mozgató és érmozgató idegek haladnak a méhhez, az ondóvezetőkhöz, az ondóhólyagcsákhoz, valamint a hugyhólyaghoz. Mind e szervekhez menő idegek izgatása mozgást és a vérerek szükülését vonja maga után.
