Bardok
Bardok (ir nyelven bard, kimbriai nyelven beirrd a. m. költő), már a régi rómaiak előtt ismeretes gall és más kelta törzsekből származó költők és dalnokok. Kivált a britek, kimbriaiak (kymrik), az irek és gälek között voltak ily B., kik, mint az angolszászok skop-jai és a skandináv népek skald-jai, a nemzeti istenek és hősök tetteit az isteni tisztelet alatt vagy az előkelők ünnepélyein hárfa (chrotta, ir nyelven: cruit) kisérete mellett megénekelték, a hadsereget bátorságra tüzelték, sőt a csatákon is ott jártak a hadak élén és a fejedelmek küldöttei (hirnökei) gyanánt ís szolgáltak. Eredetüket, épp ugy, mint a druidákét, akikkel a legszorosabb összeköttetésben állottak, a kelták legrégibb történetének homálya födi. Alapítójuk gyanánt a mitikus Merlint említik, kinek alakját Goldmarck Károly hazánkfia ismert operájának hősévé tette. Mikor Galliából a rómaiak, gótok és vandalok őket kiűzték, Wales fejedelemség lett a fő hazájuk és később onnan mentek át többen Irországba és Skóciába. A népre, de még a fejedelmekre is nagy befolyásuk volt. Walesben maga a fejedelem állapította meg jogaikat és kiváltságaikat (943), az egész szerzetet pedig Gryffyth ap Conan reformálta 1079 körül. A B. Caerwysban és más helyeken időnkint nagy poétai és dalversenyt tartottak, melyeknek neve Eisteddfod volt. A verseny díjait a korona által kinevezett versenybirák itelték oda a győzteseknek. I. Edward, amikor Walest 1283-ban meghódította, keményen üldözte, sőt majdnem kiirtotta a B.-at. De a B. mindazáltal egész Erzsébet királynő idejéig politikai és társadalmi befolyásukat teljesen el nem vesztették. Ekkor egyszer s mindenkorra betiltották versenyeiket. A legujabb korban uj életre ébredt a B. hagyománya. A régi Wales nyelvének barátai egyesületekké alakultak s az eisteddfodokat ujra föltámasztották. A régi B. költői fantáziájára a kereszténység termékenyítöleg hatott azáltal, hogy a nemzeti hagyományokat az uj hit hagyományaival összevegyítették. E kelta-keresztény költészet legbecsesebb terméke az Artus királyról szóló mondakör s a rege a szent Grálról.
