Czobor család. (Czobor sz.-mihályi, gróf †).
Czobor család. (Czobor sz.-mihályi, gróf †).
Történeti szerepet vitt, roppant vagyonnal birt, mig az utolsó mindenét elpazarlá, és családja sirba vitte.
Ősi czimere viz-szintesen kétfelé osztott paizs, a felső udvar kék mezejében hold, és a fölött csillag ragyog; az alsó szintén kék mező két strucz-tollat mutat, a paizs tetején kettős kereszt áll. A grófi diploma nyerésekor e czimer tetemesen bővülvén, az ősi czimer a négy udvarra osztott paizsnak közepére illesztetett ötödik udvar gyanánt. A bővitett czimer első és negyedik vörös szinü udvarában zöld halmon koronából két elefánt-orrmány közt egyszarvú emelkedik ki. A második és harmadik szintén vörös szinü udvarban hasonlóan zöld halmon koronából két elefánt-orrmány közt koronás oroszlán emelkedik föl. A paizs tetején grófi korona fölött három nyilt sisak áll, melyek közül a jobb oldalinak koronájából elefánt-ormányok közt a leirt koronás oroszlán, – a baloldali koronájából a paizsbeli hasonló egyszarvú emelkedik föl szintén elefánt-orrmányok közt. A közép-paizs koronájából a két strucz-toll között egy kigyót csőrében tartó gólya látható, szemközt felé egy vércse madár repül. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös *.
Adami Scuta Gentil. tom. II. – Trophaeum Estor. – és 1685-ből gróf Czobor Ádám eredeti pecsét-nyomata szerint.
A család eredete, mely a XIV. század közepeig felvihető, Bodrogh vármegyében vesz homályba.
1360. táján élt nevezett megyében jánussi Chubor János, kitől a család nemzedékrende * kihalásaig következőleg sarjadzott le:
Deductiones et Tabellae geneal. Mss. Mus. fol. lat. Nro 213. – Geneal. authenticae Mss. Nro 213. tom. I. Lehoczky Stemmatogr. II. p. 90–92. Bel Notit. Hung. Novae. II. 150. Tudom. gyüjt. 1829. XII. köt. 25. Bossányi contra Eszterházy per. pag. 649. stb.
Chubor I. János 1360.; II. János; I. István 1398.; III. János Chubor 1406.; I. Miklós Chubor 1410.; Anko 1406. (Zilághi György); IV. János 1411. Chubor; I. Mátyás 1442. (Veronka 1448.); I. Mihály budai várkapit. 1442–1467. (Zeülősy Anna); Jusztina 1495. (Peleghi Markus Péter); Ilona (Botka János); I. András 1457. † 1481.; I. Imre bodroghi főisp. oppelni korm. 1492–1515. (1. Adviga 2. Charnovits Anna); V. János 1450–1457. (Bora); I. Márton 1457–1505. (Orsolya); Miklós 1495.; Borbála 1496. (Nagyvölgyi György); Felicitas (Pilsberger Farkas); I. Gáspár 1505–1519. (Sárkány Orsolya); Anna (1. Amade János. 2. Kokorizy János); János Pilsberger máskép Czobor. (Garazda Bora); Anna (Bakits Péter); Farkas Pilsberger 1505.; Péter (Pilsberger Czobor); Anna (Bay Mihály); I. Pál báró 1550–1558. (Mérey Zsófia) †; Anna; VI. János † 1556.; György †; Zsófia; II. Imre báró al-nádor 1555. (1. Bakich Angelika. 2. zluni Frangepán Kata. 3. Perényi Bora).; II. Márton (Nádasdy Orsolya); Erzse (Thurzó György); II. Mihály (1. Melith Klára. 2. Thurzó Zsuzsa); IV. Imre 1628. (Apponyi Éva); VII. János (Barkóczy Anna); Erzse (Csáky Ferencz); Mária Regina (1. Csáky Ferencz. 2. Löwenburg János Jakab)
II. Márton (Nádasdy Orsolya); III. Imre fő-tárnokmester 1630. (1. Révay Éva. 2. Thurzó Bora. 3. Bánffy Zsófia); III. Márton (1. Lorántfi Anna. 2. Kendy Anna); Mária; Pál †; Erzse; Kristóf †; I. Ádám †; Tamás †; Bálint 1647. (1. Sennyey Anna. 2. Draskovits Bora); Anna (1. Thurzó Szaniszló. 2. Tarnowszky Mih. Szaniszló); Orsolya (Kéry János); II. Ádám tábornok 1685. (gr. Erdődy Bora); Éva (Keglevich Miklós); Anna, Judit; Márk kir. fő-ajtónálló, tábornok. 1702. † 1728. (Lichtenstein Antonia); Krisztina (gr. Kollonich Ádámné); Teréz (gr. Pálffy János nádorné); Éva †; Angelika †; József 1771.; Antonia (Cordona Herczegné)
A törzs I. János, valamint fia I. István de Jánussy et Chobor Sz.-Mihály nobilis de Bodrogh-nak iratott. Czobor helyett Chubor-nak iratott még I. Istvánnak kis unokája I. Mihály is, és csak ezután kezdtek Czobor-nak neveztetni.
I. Istvánnak leánya Anko * Szilágyi Györgynek neje.
Lehoczky szerint Stemm. II. p, 90. Éva, és nem Szilágyi Györgynek, hanem Lászlónak neje.
I. Mihály Buda vára kapitánya volt 1458. 1467-ben *. Birta Komárom vármegyében Kolthát, Baranya megyében Lőrét és Simonfalvát, Borsodban Kint helységet. Harczolt a Hussiták ellen. Neje Zeüleüsi Fülöpnek leánya Anna volt *.
Gr. Teleky Hunyadiak kora XI. köt. 34. lap.
Lehoczky Stemm. II. p. 91. második nejeül Báthori Erzsét irja, mi azonban tévedés.
I. Mátyás ága kihalt.
I. Imre Bodrogh vármegye főispánja, 1500-ban kir. udvarnok (aulicus regius) volt *. 1488-ban Pozsony vár főkapitánya *. 1490-ben Csallóközben Vereknye várát épité, mit azonban Beatrix királynő lerontatott *. 1494-ben követ Törökországba, 1498-ban Krakóba járt követségbe *. Temesi főispánnak is iratik. 1515-ben pedig oppelni kormányzó volt. Nejei: 1. Adviga, 2. Charnovich Anna (utóbb Botka Péterné) volt. I. Imre birta Bessenyőt és Sólyomot.
Gr. Teleky Hunyadiak kora XII. 81.
Gr. Teleky Hunyadiak kora XII. 417. lap.
Katona Hist. Critic. IX. p. 904.
Valószinüleg az I. Imrének fia volt azon Czobor szentmihályi Tamás, ki 1493-ban Krakóban járt iskolába, és hihetőleg ifjan elhalt. (Lásd Bursa Cracoviensis pag. 21.)
V. János leányában halt ki.
I. Mártonnak, ki 1505-ben jelen volt a rákosi országgyülésen *, csak leánya Felicitas maradt, kinek férjétől Pilsberger Farkastól származott utódai is viseltek a Czobor-Pilsberger nevet *.
Jászay: A magyar nemz. napjai a moh. vész után. 156. l. – 1500-ban királyi udvarnok.
Bel M. Notitia Hung. II. 150.
I. Gáspár 1528-ban jelen volt mint I. Ferdinand hive Trencsin vára bevételénél. 1537-ben Sámbokrét vára elfoglalása miatt fölmentetik a hadi segedelem alól Neje Sárkány Orsolya volt, utóbb Bakich Péterné.
I. Pál a Mérey Zsófia férje a nyolczados törvényszék birája volt 1572–1588-ban *. Gyermeke nem maradt.
1572-ki 5. – 1574-ki 17. – 1582-ki 5. – 1588-ki 20. törv. cz.
VI. János a katonai pályán szerepelt. Elesett Babocsa váránál 1556-ban *.
Istvánffy Historia R. H. 1685-ki kiadás 238. l.
II. Imre 1567-ben táblai báró *, 1572-ben al-nádorrá neveztetett *. 1567-ben királyi biztossá neveztetett, hogy a Dersffy alatt lévő tiz vármegyében a kétséges birtokok iránti jogokat vizsgálja meg. Birta többi közt Pomogy-ot Sopron vármegyében. – Bodrog megyei javait a törökök elfoglalták, melyek visszaszerzésére nézve szerződésre is lépett 1579-ben egri katona Szegedy Ferenczczel, annak a siker esetében szép részt kötvén ki; azonban a siker elmaradt. Élt még 1580-ban. Neje három volt. Az első Bakich Angelika, kitől lőn Márton fia; a második zluni Frangepán Kata; a harmadik Perényi Bora, (ki azután Dersfy Miklósné, s végre Opnosity Andrásné lőn), és harmadik nejétől született Mihály fia, és Erzse leánya.
1567-ki 26. törv. cz.
1672-ki 9-dik törv. cz.
Erzse (II. Imre leánya) Thurzó György nádor özvegye 1618-ban oldoztatik föl a nádori okmányok átadása felöl *. 1625-ben az országgyülés rendelé el, hogy bedeghi Nyáry Krisztina előbb Thurzó Imrené, utóbb Eszterházy Miklós nádorné leányait adja ki. Erzse első férje halála után az Árva főispáni hivatalt vivé *. Birta Zólyom és Dobronyiva várát.
1618-ki 75. törv. cz.
Bel Apparatus 377. Závodszky Diariuma.
II. Mihály báró és királyi táblai ülnök 1601-ben *. 1604-ben és 1609-ben országgyülési választmányi tag. Részt vett Forgách Zsigmond nádor alatt az erdélyiek elleni táborozásban *. Neje kettő volt; az első bribéri Melith Klára, kitől született fia János; a második Thurzó Zsuzsa, (előbb Prényi özvegye, legutóbb pedig Amade Istvánné). E másodiktól született fia Imre.
1601-ki 33. törv. cz.
Engel: Monumenta 298. l.
VII. János ága kihalt, hasonlóan testvérének IV. Imrének, ki Trencsinben Hricsót és Bicsét birta, ága szintén leányaiban mult ki.
Visszatérünk II. Imre másik fiához II. Mártonhoz.
II. Márton nejétől Nádasdy Orsolyától két fiat nemze, ugymint III. Imrét és III. Mártont.
III. Imre 1625-ben kezdé szerepét, midőn azon évi országgyülésen a komáromi, a határvizsgálati választmány tagjául, és a fölebbezési törvényszék ülnökeül neveztetett *. 1630-ban már főtárnokmester volt *. 1647. és 1649-ben Nagy Ida végett részére az országgyülés intézkedett *. Birta Ugocsa vármegyében Nagy-Szőlőst. Neje 1. Révay Éva, 2. Thurzó Bora, 3. Bánffy Zsófia volt, (ki előbb Liszti Istvánnak, azután Széchényi Istvánnak volt özvegye). Fiai Bálintot kivéve magnélkül haltak el. Leányai Anna és Orsolya, amaz 1. Thurzó Szaniszló, 2. Tarnowszky Mihály Szaniszló neje, emez pedig Kéry János hitese *.
1625-ki 21. 23. 51. – 1635-ki 55. – 1655-ki 30. törv. cz.
1630-ki végzemény záradéka.
1647-ki 132. – 1649-ki 62. törv. cz.
Szirmay C. Ugocsa. 90.
I. Bálintnak nővéreivel Holics és Sassin végett volt baja, miről az 1655-ki országgyülés rendelkezett. Neje kettő volt: 1. Sennyey Anna, 2. Draskovich Bora. leánya három, fia egy maradt. *
Lehoczky szerint még Erzse is Méhes Andrásné, III. Imrének leánya.
I. Ádám jeles katona, Zrinyi Miklós tanitványa, harczolt a török és francziák ellen, és tábornokságig emelkedék. A lázongások alatt Leopoldtól elpártolván, az elégületlenekhez állott, kiknek részéről 1684-ben Pozsonyban Lothringi Károly és Abele Kristóf gróf királyi meghatalmazottak előtt tért a király hűségére vissza. – 1685-ben Érsekujvár megvétele tervének sikeresitése végett a Komáromba gyült sereghez csatlakozott, és részese volt a győzelemnek, melyet Lothringi Károly ekkor Ibrahim török vezéren nyert. Meghalt 1692-ben *. Gróf Erdődy Borbálától, több leánya és egy fia maradt.
Jaklin Balás Halotti beszéd gr. Czobor Ádám fölött. Bécs, 1692.
I. Márk tábornok, és kir. fő-ajtónálló-mester votl 1715–1723-ban *. – 1704-ben a gerencseri ütközetben, melyet Heister Rákóczy ellen vivott ki, Heisternek életét menté meg, a rámért halálos csapást elháritá, és a merész hajdút, ki azt tenni igyekvék, egy pisztoly-lövéssel a földre terité *. Nejétől herczeg Lichtenstein Antoniától leánya Antonia Cordona herczegnő, és fia József maradt.
1715-ki 59. törv. cz. és 1723-ki záradék.
Felső-magyarországi Minerva 1832-ki foly. III. köt. 641–653. lapon életrajza. – Gvadányi: XII. Károly élete. – Sándor: Sokféle II. 84. stb.
József a család utolsó férfi-sarjadéka szertelen pompákra pazarlá el szép urodalmait, s vénségére teljesen kimerült; halála után pedig hidegen temette el emlékezetét a maradék. Életéből sok való adoma kereng. A fényüzésben találván dicsőségét, egykor Marchese Tarouca-val 1000 aranyba fogad, hogy ki fog drágább s mégis egyszerü öltözetben az udvarnál megjelenni? A fogadást Czobor József nyerte, mert mentéje bélése egy vászonra festett hires régi eredeti képből állott, mit egy uradalmának árán vett meg. – Bécsi házán kivül Velenczében és Párisban is házat tartott, még pedig egyszerre – volt jelen vagy nem – teljes fénynyel és cselédtartással. A pazarlásoknak fogyás lőn a vége. Élete vége felé Pesten éldegelt kicsiny nyugdijából, melyet évenkint Mária Teréziától huzott. Ez időből is egy adoma maradt fel róla. Egykor fehérnemüjét viszi hóna alatt haza a mosónétól, és egy tékozló ifjut pillant meg, a mint a fényes hintajában kevélyen ülve, nagy robogva hajtat. Megállj, megállj! kiált Czobor; a szekér megáll. Oda lép Czobor: „Ne olyan nyakra főre öcsém uram! szól az ifjuhoz; különben időnap előtt nyomomba vág.“
Holicsi és sassini urodalmait lotharingi Ferencz főherczeg, magyarországi helytartó, később római császár vette meg; s most a felséges uralkodó ház birja.
E Józsefben halt ki a Czobor család.
