Tibeti masztiff
Tibeti masztiff
(Tibetan Mastiff). Történetét legendák sora övezi, de ezekben, mint ált. a legendákban, sok a túlzás.
A szakkönyvek úgy emlegetik, mint valamennyi hegyikutya közös ősét; annyi bizonyos, nagyon régen háziasíthatták, már a Ninive és Babilon romjai alól előkerült reliefeken is szerepeltek ezek a kutyák. Arisztotelész pl. így ír róluk: "Az emberek azt tartják, hogy kutya és tigris kereszteződései". S valóban, harciassága, vakmerősége, méretei ha nem is hihetővé, de legalábbis érthetővé teszik az ókori bölcs megállapítását. Jóval később - a XIII. sz.-ban - Marco Polo is megemlít egy szamár nagyságú kutyát, amelyet Mongóliában látott, és amelynek leírásából a ~ra lehet ismerni (régen a masztiff szót nemegyszer a keverék kutyák leírására használták).
Egy ennyire ritka fajtáról, mint a ~ meglehetősen nehéz pontos leírást adni. Annyit tudunk róla, hogy igencsak vad, idegenekkel szemben bizalmatlan állat, harci kedve enyhén szólva figyelemre méltó. Kitűnő pásztor- és őrző-védő kutya. Tibeten kívül tulajdonképpen sehol nem honosodott meg. Komor tekintetű, nagy fülű, egy kicsit az » újfundlandira hasonlító eb; fekete, ill. zsemlyeszínű szőrzete durva és kemény. Feje hatalmas, fülei ugyancsak nagyok, szorosan a fejéhez simulva lelógnak. Törzse rendkívül erős, izmos, háta egyenes, mellkasa rendkívül széles, mély. Lábai oszlopszerűek, erőteljes csontozatúak, izmosak. Farkát a hátára kunkorítva hordja, farka végén a szőr rendkívül hosszú, dús, hatalmas csokrot alkot. Marmagassága 80 cm; testtömege 80 kg körül van, sőt egyes leírások szerint 100 kg-os példányok is előfordulnak.
Tibeti masztiff
