Olly családnév, melly – kivált a XVII. és XVIII. század elején szerepelt történeteinkben, és – elbukott! mielőtt – elenyészett volna.
Eredetét a székelyföldre a Maros-székbe viszik be, és az előnevet adó Székes nevü helység csakugyan a Maros-székben van. Cserey Mihály az ifjabb Miklósról irván, határozatlanul érinti csak, hogy „az eleje Marus székből Székesről bujdosott volt ki gyilkosság miatt; – a feleségemnek – ugymond – a Kún ágról közel való atyafija“. – Kemény János azonban e kibujdosó nevét is meghatározza, állitván, hogy az Bercsényi Imre volt, a Bethlen Gábor korában élő nógrádi főkapitány, azután pozsonyi főkamarás, kiről alább leend emlités. Azonban Imre előtt is találunk már Magyarorszagban e családbeliekre. Igy már 1544-ben előfordul Bercsény László, kinek Dóczy Miklóssal volt baja elhajtott lovak végett.
Lehoczky szintén említ Bercsényi Lászlót mint szörényi bánt, de év nélkül.
Wagner pedig 1607-re sóvári Soós Borbálát említi, mint Berchény István özvegyét.
Mindezek megemlitése mellett Magyarországban a család megalapitójául mégis a már nevezett Imrét kell elismernünk. Ez – mint Kemény önéletiratából már az idézetben áll, – Erdélyből Magyarországba telepedett meg II. Ferdinand alatt, és aranysarkantyús vitéz (eques auratus) majd Nógrád vára kapitánya, végre pedig a pozsonyi kamarának főtancsosa lőn, sőt bárói rangra is emeltetett, ugy látszik életének utolsó évében 1638-ban, mielőtt a svecusok elleni hadban elesett.
Imrének növére volt Borbála Lázár Istvánné, és – ugy látszik másik növére – volt Bercsényi Zsuzsanna, Farnasi «»Géczy Gábornak hitvese 1630-ban, ki Bihar megyében Nagyfalu, Szentmiklós, Cseleki (tán Cséklye), Zaránd vármegyében Téczi, Pipaly, Csokai és Gorbai helységbeli birtokrészét Bercsény Imrének elzálogitá. Nevezett Zsuzsánna 1635-ben már özvegy volt.
Imrének fia volt László, ki Hont megyei Damásd várának kapitánya volt, mellyet a töröknek könnyü móddal átengedvén, ezért az 1647-ki országgyülés a nádor elé idézteté.
Szintén Imrének fia volt I. Miklós is. Ez ifjuságában Lengyelországban, Erdélyben, és a részekben II. Rákóczy György alatt a törökök ellen többször harczolt, Érsekujvár védelmében pedig vitézségét szintén kitüntette, miért I. Leopoldtól ország-alkapitányává neveztetett. Birtokot szerzett Nyitra megyében is, hol Brunóczot és Temetvényt birta. Valamint atyja Imre Kemény János önéletirása szerint „igen catholicus ember vala“, ugy Miklós is Tarnóczy István jesuita idézett munkája szerint „buzgó katholikus volt, ki bucsukra is járt Mária-Czellbe, Nagyszombatban a Ferenczes szerzetesek egyházában oltárokat, Temetvény várában pedig kápolnát épitete.“ Élt még 1684-ben is. És ez évben a budai táborozásban is részt vett.
I. Miklós után következik a vele egy időben is már élő II. Miklós, – ha jól sejtem – Lászlónak a damasdi kapitánynak fia, született 1650. táján, már 1692-ben mint gróf, aranysarkantyús vitéz, cs. kir. tanácsos és kamarás, Szeged vára főkapitánya, és Ungh vármegye főispánja iratta ki czimét. 1689-ben gróffá lett. Később 1703-dik óta mint a Rákóczy-féle forradalomnak ugy szólva teremtője. E forradalom alatt már Ungh vármegyének örökös főispánja, a szövetkezett rendek összes hadseregének fővezére, valamint a senatusnak elnöke volt. 1711-ben a szathmári béke után kegyelem helyett ő is a bujdosók sorsát választá, és mint illyen Törökországban Rodostón meghalt 1725. nov. 6-kán. Neje három volt. Első homonnai Drugeth Krisztina , második Csáky Krisztina. A harmadik volt nemes Kőszeghi Zsuzsánna, kivel már Törökországban kelt egybe. Az első nejétől született fia László, és leánya Zsuzsánna gróf Zichy Péterné.
László (II. Miklósnak fia) Francziaországban egy huszár ezredet alapitott, és ott halt meg 1761-ben. Ennek fia gróf Bercsény Antal 1794-ben Bécsben lakott, és azóta a család – mint mondatik – hazájába térhetéseért tett lépéseket.
Áttekintésül a nemzékrend imez:
Imre báró nógrádi kapitány és kamarás † 1338.; László damasdi kapit. 1647. tán ennek fia.; I. Miklós 1679. 1684.; Gróf II. Miklós 1692. szegedi kapit. «»1701–1711. forr. fővezér. «»1725. (1. Drugeth Kriszt. 2. Csáky Krisztina. 3. Kőszeghi Zsuzs.); László Francziaországban † 1762.; Antal 1794.; Zsuzsa (gr. Zichy Péterné).
A családnak ősi czimere az egyszarvu. A bárói czimer, mellyet Imre kapott – ez: a paizs kék udvara egy nagyobb vörös kereszt, és körüle négy kisebb vörös kereszt látható. A sisak koronájából egyszarvu emelkedik föl. A foszladék jobbról arany-kék, balról ezüstvörös. – Már I. Bercsény Miklós (az idősb) báró pecsétein a paizs kétfelé osztatik, a jobboldali kék mezőben van a hármas kereszt, a baloldali vörös mezőben hármas halmon korona, és abból nyúlik fel az egyszarvú. A sisak koronájából ismét egyszarvú. A paizs körül foszladék. Másutt – mint a második metszvény mutatja – a czimer ugyanaz, de a paizs mellett (telamonok gyanánt) egyszarvú s oroszlán fekszik, mellettök égnek álló kard, mellynek hegyén egyfejü sas. E telamonok II. Miklósnak a már grófnak czimerein is láthatók, csak hogy már mindkét oldalról felálló oroszlán alakban. (A metsző mai alaku és hibásan 9 gombos koronát vésett).