Szittyó,
Szittyó, szövőke, néhol kocsifű (növ., Juncus Tourn.), a róla nevezett család pázsitforma füve, de jól kifejlődött, hatlevelü leple van. 200 faja (hazánkban 28) csaknem az egész földkerekségen terem. Levele váltakozó vagy kétsoros, ecsetvirágzata a szár csúcsa alatt levő hasadékból nő ki. A J. acutus L. Európa D-i részén terem, egész méternyi, már Dioskorides hasmenés ellen és vizelethajtónak használta. A J. effusus L., J. conglomeratus L., J. Leersii Marss. nedves helyen csoportosan nő, néhol zsombékot is alkot. Szára erős, hajlékony és szívós, ezért kisebb tárgyat, kosarat, ernyőt, széket, süveget, varsát stb. kötnek belőle, üveg- és porcellánárut pakolnak bele, a kertész pedig kötöz vele. Belét mécsben égetik, kúszó ágas tőkéje (radix junci) kövesedés ellen officinális volt. A Sz. fajai általában seregesen nőnek, a jószág csak a fiatalt eszi, később csak kényszerüségből takarmány. Csoportja más füvet elnyom maga körül, ezért káros.
