Fouqué
Fouqué (ejtsd: fuké), 1. Frigyes Henrik Károly de la Motte, báró, német költő, szül. Brandenburgban 1777 febr. 12., megh. Berlinben 1843 jan. 23. Főműve a valamennyi európai nyelvre lefordított «Undine» cimü mese (magyarra fordították Ábrányi Emil és ifj. Ábrányi Kornél). Irt azonkivül számos regényt, drámai és lirai költeményt, amelyek azonban költői érték tekintetében mögötte maradnak az Undinének.
2. F. Karolina Auguszta de la Motte, báróné, az előbbinek második neje, német irónő, a Briest-család ivadéka. Szül. Neunhausenben 1773., meghalt 1831 jul. 20. Sok regényt és elbeszélést irt. Ezek közül említésre érdemesek: Roderich (Berlin 1807); Das Heldenmädchen aus der Vendée (u. o. 1816); Frauenliebe (Nürnberg 1818); Ida (Berlin 1820); Die Vertriebenen (Jena 1823) és Briefe über Zweck und Richtung weiblicher Bildung (Berlin 1811).
3. F. Henrik Ágost de la Motte báró, porosz hadvezér, született Hágában 1698 febr. 4., kivándorolt normandiai szülőktől, megh. Brandenburg városában 1774 május 3. Gyermekkorában került a porosz udvarhoz mint apród; azután a hadseregbe lépett és a Küsztrinbe számüzött Nagy Frigyessel kötött barátságot. Frigyes trónralépte után megtette ezredessé és mind a sziléziai, mind a hétéves háboruban számtalan fontos hadi művelettel bizta meg (igy Prága ostroma közben, a landshuti s habelschwerdti csatákban). 1760-ban Laudon osztrák tábornok oly mesterileg operált Landshutnál, hogy F.-t állásának elhagyására kényszeíté; midőn pedig F. a király határozott parancsára előbbi állását ujra elfoglalta, Laudon háromszoros hadierejével szemben nagy vereséget szenvedett, maga is megsebesült és fogságba esett. A béke megkötése után visszatért Poroszországba, de állást többé nem foglalt el. Frigyes király a brandenburgi szekularizált prépostság jövedelméből kárpótolta hivét a szenvedtekért. V. ö. Mémoires du baron de la M. F., 1788. 2 köt. Életrajzát megirta unokája, a regényiró (Berlin 1824); E. von St., Der Feldzug des Generals F. in Schlesien 1760 (Kassel 1862).
