Bárzsing
Bárzsing v. nyelőcső (oesophagus; vezetek, eszem); a tápláló csatornának az a része, mely a nyakon és mellkason megy keresztül; a nyakon a garattal, a hasüregben a gyomorral függ össze. A B. kezdete a gége alatt van a gyürüporcnál, innen kiindulva a nyakon át a gerincoszlop előtt halad le, a mellkasban a hátulsó gátorüregbe (mediastinum) jut s ott a szivburok mögött halad tovább; eközben a törzsöki nagy verőeret (aorta) elől megkerüli, azután pedig a IX-dik hátcsigolya szintájári a rekesz bárzsingi likján áthalad s tölcséralakulag kitágulva, a gyomorszájba megy át. Hoszsza 24-26 cm., üres állapotban laposdad, körülbelül 18 mm. széles, 9 mm. vastag; a nyelés alkalmával 2,5-3 cm.-ig kitágulhat. Ritka esetekben a B. alsó részén a rekesz felett tágulat van (nutrum cardiacum), amit Arnold az embernél észlelt kérődzéssel hozott viszonyba. Szerkezetét illetőleg a B. kivül izomrétegből, belül nyálkahártyából van összetéve. Az izomréteg a bárzsing felső negyedén, körülbelül az V-ik hátcsigolyáig harántul csíkolt izomrostokból, onnan lefelé sima izomrostokból áll. Nyálkahártyájának szine halvány vörös, alsó részében fehéres, üres állapotban ránczok vannak rajta; hámját réteges lapos sejtek alkotják. A nyálkahártya alatt lévő laza rétegbe itt-ott nyálkamirigyek vannak beágyazva (gland. oesophagae). A B. mozgásai nyelés alkalmával lassúk, egy kemény, száraz falat lehaladása percekig eltarthat.
