esketés
esketés: valakinek ® esküre, saját maga elátkozására kötelezése, átokkal fenyegetése az igazság v. valamely ígéret kikényszerítésére (1Sám 3,17; 14,24; 1Kir 18,10). Ahogy gyakran az esküt is az élő Istenre tették, így is eskettek (Mt 26,63), de később Jézus nevére is szokásban volt esketni (ApCsel 19,13–16). A zsidó törv.-kezésben a Misna szabályozta az ~t; mindenekelőtt a tanúkat eskették meg, a vádlottnak elegendő bizonyíték híján kellett esküt tennie.
