Az assyriai vésett kövek hengeralakja alig fordúl elő Görögországban; ép oly ritka az aegyptusi g. annyira kedvelt (erősen domború) bogáralakja (scarabaeus gemmák). Az utóbbiakra azonban sokszor találunk példát az etruscusoknál, kik a g.-vésés terén kiválóak voltak (a 397. á. carneol scarabeus a berlini muzeumban, 1,7 cm. hosszú, a Thebae ellen vonuló vezérek tanácskozását ábrázolja; a nevek etruscus betükkel vannak irva). A g.-vésés a nagy művészet hanyatlásakor kezdett virágozni az alexandriai korban; a rómaiak csakhamar megkedvelték ezt a művészetet. Hadvezéreik keleti útjaikról egész g.-gyűjteményeket hoztak magukkal. Az első nyilvános g.-gyűjtemény a Scaurusé volt, Sulla vejéé; utána Pompejus állította ki a Mithridatestől elvett g.-kat. Caesar 6 δαχτυλιοϑηχη-t állított föl Venus Gentirix templomában. A g.-k legszebb példái azok a nagy díszpéldányok (cameók), melyekben fejedelmek arczképei vagy fejedelmi családok dicsőítése volt ábrázolva. Ilyen remekművű g. van Szent Pétervárott (Ptolemaeus Philadelphus és neje Arsinoë, mások szerint I. Ptolemaeus és Eurydice képével). A 398. á. a bécsi császári muzeum onyx-gemmáját (az. ú. n. Gemma Augusteát) mutatja. Nagysága 22×19 cm, talán Dioscurides műve. A halvány kékesszürke rétegből kidolgozott alakok gyönyörűen válnak le a kő sötét alapjáról. A felső sorban a trónján ülő Augustus látható, mint Juppiter sassal, jogarral és az augurbottal; fölötte a bak, melynek képében született; jobbján Roma istennő; mögötte a lakott föld (Oecumene) istennője, a ki őt megkoszorúzza. Mellette az ég (Caelus) vagy a tenger (Oceanus) istene és a föld (Tellus) alakja. Balfelől a Victoriától vezetett diadalkocsiról lelépő Tiberius, vonatkozással annak 13-ban a pannoniai hadjárat emlékére tartott diadalmenetére; a lovak előtt az ifjú Germanicus. Az alsó mezőben legyőzött, bilincsre vert barbárok között római legionariusok tropaeumot állítanak. A követ, melyet a toulousei sz. Sernin templom kincseinek jegyzéke már 1246-ban említ, II. Rudolf császár 12,000 aranyon vásárolta meg 1619-ben. A 399. á. a legnagyobb ismert g.-t mutatja, mely Párisban van, a Cabinet de Franceban. Sardonyx cameo, 31×26,5 cm. nagyságban. Az ábrázolás közepén látható Tiberius trónusán, mint Juppiter, mellette ül anyja Livia Ceres képében. A császár előtt áll teljes harczi díszben Germanicus, vele szembe néz anyja Antonia (mások szerint neje Agrippina), jobbján a még gyermek Gajus Caligula, mögötte Agrippina (vagy Clio, vagy Fortuna victrix). Jobboldalt az ifjabb Drusus és neje, Julia Livilla (vagy Polyhymnia, Moera, Nemesis). A trón mellet ülő keleties öltözetű ifjú a leigázott Armeniát vagy Illyriát jelképezi. A császári család fölött látható apotheosist rendesen Augustusra vonatkoztatják (a g.-t Augustus apotheosisának is nevezik). A szárnyas lovon ülő Augustust Amor vezeti a betakart fővel, jogarral és diadémmal ábrázolt Divus Julius elé. A phrygiai ruhájú Aeneas (vagy fia Julus) a földgömböt hozza a császárnak; balról id. Drusus. Az alsó mezőben a leigázott népeket ábrázoló barbár foglyok. Ezekhez hasonló a hágai muzeumban levő gemma Claudiana. Ide vonatkozik még a 62. ábra és a hanyatlás korából való példákat szemléltető 5. és 6. á. – Irodalom: Furtwängler, Die antiken Gemmen. Gesch. d. Steinschneidekunst im klass. Altertum, Leipzig, 1900. Blümner, Technologie d. Gr. u. Römer 3, 227. Brunn, Gesch. d. griech. Künstler, 2, 443–637. L. N.