Én. 5
szedem az én mirhámat, az én balzsamommal,
eszem az én lépesmézemet az én mézemmel,
iszom az én boromat az én tejemmel.
Egyetek barátim, igyatok, és részegedjetek meg, szerelmesim!
és ímé az én szerelmesemnek szava, a ki zörget, mondván:
Nyisd meg nékem, én húgom, én mátkám,
én galambom, én tökéletesem;
mert az én fejem megrakodott harmattal,
az én hajam az éjszakának harmatjával!
hogy-hogy öltözhetném fel?
Megmostam lábaimat,
mimódon keverném azokat a porba?
és az én belső részeim megindulának ő rajta.
és az én kezeimről mirha csepeg vala,
és az én ujjaimról folyó mirha
a závár kilincsére.
de az én szerelmesem elfordult, elment;
az én lelkem megindult az ő beszédén:
keresém őt, de nem találám,
kiáltám őt, de nem felele nékem!
megverének engem, megsebesítének engem,
elvevék az én felöltőmet tőlem
a kőfalnak őrizői.
ha megtaláljátok az én szerelmesemet,
mit mondotok néki? hogy én a szerelem betege vagyok!
oh asszonyoknak szépe?
Micsoda a te szerelmesed egyéb szerelmesek felett,
hogy minket ilyen igen kényszerítesz?
tízezer közül is kitetszik.
fodor haja fekete, mint a hollónak.
melyek tejben fürödnek,
szép teljesen helyheztettek.
a melyek illatos plántákat nevelnek;
az ő ajkai liliomok,
melyekről csepegő mirha foly.
melyek befoglaltattak topázba;
az ő teste elefántcsontból való mű,
zafirokkal megrakva.
melyek tiszta arany talpakra fundáltattak;
az ő tekinteti, mint a Libánus;
tetszetes mint a czédrusfa.
és ő mindenestől fogva kívánatos!
Ez az én szerelmesem, és ez az én barátom,
oh Jeruzsálemnek leányai!
oh asszonyoknak szépe?
hová fordult a te szerelmesed,
hogy keressük őt veled együtt?
a drága füveknek táblái közé,
hogy lakozzék a kertekben,
és liliomokat szedjen.
a ki a liliomok közt legeltet.