A patria lingua – az első államnyelv
A patria lingua – az első államnyelv
A latin a középkori királyi Magyarországon gyakorlatilag az államnyelv rangjára emelkedett. A latin volt a politika, a törvénykezés, a tudomány és a középkori egyetemek nyelve (innen a latin nyelv deák elnevezése). Míg a latin emelkedett (E), a magyar nyelv közönséges (K) szituációkban volt használatos. Tehát a magyar nyelv használati köre a falu, a család, a szolgáknak való utasítás, a népköltészet.
A latin és a magyar nyelv különleges megoszlást, kétnyelvűségi állapotot jelentett a középkori Magyarországon. A latin nyelv egységesítette az államot; a magyar nyelv pedig a népet. A K helyzetben lévő, de mégis az ősiség megtartó erejével és erős szintetizáló hajlammal, tehát éppen ezért alkalmazkodni tudással rendelkező magyar nyelv az évszázadok során fokról fokra növelte státusát.
A nyelvi sokszínűséget fokozta a kora középkori és a török megszállást követő jelentős beköltözés. A magyar népi kultúrához közelebb álló népek (besenyők, jászok, kunok) az együttélésben rövid idő alatt szinte nyomtalanul elvesztették nyelvüket (de nem vesztették el identitásukat; ami különleges példája annak, hogy nyelv és identitás nem feltételezi egymást). A németek, szlovákok, románok stb., a kompakt településszerkezetben lakók (szepességi, erdélyi szászok) megőrizték őseik nyelvét, anyanyelvüket; sok helyen kétnyelvűvé tették, sőt asszimilálták a körülöttük lakó magyarokat, előfordult például szlovákosodás is. A Kárpát-medencében szervesen alakult ki a többnyelvűség (egy-egy tájra vonatkozóan általában kétnyelvűség).
1526-tól nem lehet magyarországi államnyelvről beszélni, hiszen a megmaradt „csonka”, királyi Magyarországon a latin mellett a Habsburgok terjeszkedése miatt hivatalos használatban megjelenik a német nyelv. A török megszállta részeken egyfajta magyar–török keverék nyelv születhetett a korlátozott kommunikációs szükséglet biztosítására. Az erdélyi fejedelemség nyelve magyar volt.
| Nyelv | E | K |
| Nyelvi | latin | Magyar, ill. más |
| helyzet | nemzetségi nyelv |
| diplomácia | + |
| iskola/kolostori, | + |
| oklevél | + |
| krónika | + |
| legenda | + | /+ 1372 u./ |
| prédikáció | + | /+/ |
| irodalom | + |
| népköltészet | + |
| család, falu | + |
| szóbeli utasítások | + |
A latin és a magyar nyelv használati köre Magyarországon
A magyar államnyelv történetét tárgyaló munka
