A színházművészet múltjából
A színházművészet múltjából
A magyar színházművészet Európában a fiatalabbak közé tartozik: 1990-ben ünnepelte fennállásának 200. évfordulóját. Ha valaki azt hinné, hogy mára mindez csupán a színháztörténet témája, nagyot tévedne. Habár – a társadalmi-politikai fejlődést szükségszerűen követve – a magyar színészet előrelépése sem lehetett folyamatos és töretlen, számos mai, sőt holnapi jelenségének is csupán a múltból vehetjük magyarázatát.
A vándorszínészet egyik nagy sikere, amelynek bemutatójával megelőzték a Nemzeti Színházat: Nagy Ignác Tisztújítás c. vígjátéka (1843)
A világszínház története azt mutatja – gondoljunk az ókori Athénre, Rómára, a Shakespeare korabeli Londonra vagy Moliére Párizsára -, hogy a játékszín rendszeres látogatása városi szórakozás. A vándorszínészet mint működési forma (amikor a színész megy felkeresni közönségét lakóhelyén vagy alkalmi sokadalomban) olyankor jelent meg, amikor vagy a működéshez nélkülözhetetlen tőke nem állt rendelkezésre, vagy a közönség létszáma, érdeklődése nem tette lehetővé a huzamosabb helybenjátszást.
A vándorszínészet
A színikerületi rendszer
A színházak államosítása
Milyen a jelen, mit hozhat a jövő a színházszervezetben?
