A természet- és ismeretterjesztő filmek
A természet- és ismeretterjesztő filmek
Az ismeretterjesztő mozgókép harmincas évekbeli hazai mestere Simonyi Lia.
A második világháború után felvirágzott a gyakran egész estét is betöltő ismeretterjesztő filmek műfaja. Nagy népszerűségnek örvendtek Homoki Nagy István és Kollányi Ágoston mozgóképei. Homoki Nagy az állatvilágot ábrázolta meseszerű keretben (Cimborák, Hegyen-völgyön), Kollányi pedig a képzőművészet (Az agyag poétája) és a természet világába kalauzolta el a nézőt (Örők megújulás, Noé bárkái). Kollányi Ágostonnak sikerült a maga teremtette műfajban a filmművészet legmagasabb fokán kifejeznie magát. Nemzetközi elismertsége is nagy.
A nagyszámú ismeretterjesztő film közül kiemelkedik Vadász János orvos-biológusnak 1964-ben forgatott Nyitány című alkotása, mely Beethoven Egmont-nyitányának hangjaira egy tojás belsejében életrekelő csirkemagzat fejlődését mutatta be. Ez a kis remekmű amellett, hogy tudományos szenzáció, az élet diadalának himnusza. A Nyitányt néző, általában nehezen lelkesülő svájci közönség Zürichben – amikor a tojásból kikelő kiscsibe Beethoven zenéjére apró lábával diadalmasan félretaszítja a tojáshéjat viharos tapsban tört ki, és addig tombolt, amíg a filmet még kétszer egymásután (!) megismételték. A Nyitány Cannes-ban nagydíjat nyert.
Igazságtalanság lenne a több száz kiváló magyar ismeretterjesztő film között tovább tallózni; sajnálatunkat kell viszont kifejezni, hogy – akárcsak a rajzfilmek esetében – ezek a filmek kísérőműsor jellegük miatt kiszorultak a mozikból. Az ismeretterjesztő filmekhez a műszaki feltételeken túl és azok mellett idő és türelem szükséges. Egy virág kinyílása, egy rovar mozgása, madarak röpte, vadon élő állatok zsákmányszerzése, egymás közti viaskodása, egy vízcsepp keltette mozgás, mikroszkopikus élőlények megfigyelése – mindez szakértelmet, hivatásérzetből fakadó lelkesedést követel, hiszen ezeknek a filmeknek erkölcsi és anyagi sikere a szűk szakmai körön kívül csekély és ritka – bár emlékezünk olyan esetekre, mint például amikor az ötvenes években a Királylány a feleségem című, nagysikerű francia vígjáték előtt a szórakozni vágyó közönség önfeledt tapssal jutalmazta Kollányi Ágoston kísérőműsorként vetített Bölcsők című filmjét, méhek és más rovarok életéről.
