Csillagászat a nagyszombati egyetemen
Csillagászat a nagyszombati egyetemen
A csillagászat tudományos kutatása hazánkban a nagyszombati egyetemen kezdődött el, mert igaz ugyan, hogy Pázmány Péter 1600-ban Grazban igyekszik a csillagászati világképekről folyó vitában modern álláspontot kialakítani, s így jár el Frölich Dávid is az 1620-as évektől kiadott kalendáriumaiban – s fontos tény az is, hogy a 17. század közepén Hübner Izrael csillagászattal foglalkozik Nagyszebenben, mások pedig Eperjesen, s hogy velük egy időben, 1653-tól a nagyszombati kalendáriumban aránylag modern csillagászati nézetek képviseltettek, továbbá, hogy a hosszú ideig hazánkban élő itáliai Marsigli deklinációméréseket végzett az 1680-as években -, de a modern értelemben vett csillagászatot mégiscsak az újkor első honi csillagásztornya alapozta meg, és ez Nagyszombathoz kötődik.
Valószínűnek látszik, hogy az 1653-tól Nagyszombatban kalendáriumot kiadó J. Misch már 1661 táján távcsövet is használt kutatásaihoz, s műszerrel próbálta követni az egyik üstököst, továbbá hogy ő mérte meg Nagyszombat földrajzi koordinátáit, s az ország első alapmeridiánjaként határozta meg a nagyszombati délkört. Mellette Szentiványi Márton végzett még tudományos célú megfigyeléseket 1680-tól kezdődően. Magának az egyetemnek a csillagvizsgálója viszont csak az 1753-as év folyamán épült meg.
A csillagászatot 1752-től kezdve adta elő Nagyszombatban Weiss Ferenc, s ő, valamint Kéry Borgia Ferenc bízatott meg az obszervatórium berendezésével, s egyik tanácsadójuk talán Hell Miksa volt. Weiss mintegy három évtizeden át vezette az egyetem csillagvizsgálóját, és 1759-ben tankönyvet is kiadott. Kéry 1769-ig dolgozott ebben az intézményben, s a kutatásokban 1766-tól – hosszabb-rövidebb megszakításokkal – Sajnovics János is részt vett.
