Vörösmarty Mihály: HUBENAYNÉ
Nem lehetett neked e szellemi nőke nehéz. |
Élni kivánok még, hagyjatok élni tovább. |
Bánatban, bármily végzetek árnya alatt. |
Élet játékát, nemzetem, isteneim! |
Hagyjátok végig játszanom életemet. |
Benne, mi fáj, ég, az kétszerezetten enyém. |
És mégis mi öröm látni virúlatodat! |
Szózatokat súg a végtelen álmu halál. |
Fekszik az éj rémes tábora zajtalanúl; |
Aki bezárkózott, nem szabadúl ki soha. |
És e függöny után feltünik, ami való? |
Merre hiába vivott földi hatalma szerint? |
Általszáll e nép ifjai - s lányaira? |
Gyenge sugárként hű lelkem is élve marad? |
Tiszta kebelbeli hang, hajnali tiszta sugár! |
Még sok időkön túl hallani, látni fogunk! |
1844. augusztus vége - december 3. közt