Vörösmarty Mihály: ATYÁM SÍRJÁHOZ
S vad képzetekben éji keserveim;
Feléd, hol elhúnyt jó atyámat |
Sír födi, és füzeid takarják. |
Mely földet únván, a rokon égiek
Csendébe visszatére, s engem |
Gyámtalanúl hagya itt epedni. |
Nem küzd sokáig bánatos életem:
A baj lerontá napjaimnak |
Most fakadó örömét, nyugalmát. |
Nincs üldözésben fáradozó irígy.
Békén mulass, míg nem sokára |
Bús fiad is lerogyand porodhoz. |