Vörösmarty Mihály: A KÖZELGETŐ VESZEDELMEKNEK ISZONYÚ CSAPÁSIT KÉPZELŐ SZIVNEK PANASSZAI
S ott egyedül lettem volna reszketve magam, |
Ordító szavokat, s küszködözéseiket, |
Én magamat, nyelvem forgana szótalanúl. |
Tám lekötött nyelvem megszabadulna nekem. |
Hallgatnék, nyomorúlt s bal esetekre kiszánt, |
Távoztasd, ha lehet, e panaszimnak okát. |
Egymást váltogató emberi évek után. |
Oh mire jut, mire jut ennyi veszélek után! |
Nénéim! Hugaim! Oh mire jut fejetek! |
Színből s még mélyebb károsodásra hozand? |
Kínoz? Mely szomorú, és bal esetekre juték! |
És ti csalárd Sorsnak képzeti tűnjetek el. |