Tóth Árpád: DANTE
Úgy rémlett: vérző szívvel csakugyan
Bejárja a bús, bíboréjü poklot,
Mint gerlepár, édes fészekre vágyva,
Fáradtan, halkan, csöndben, lassudan.
Fehér vállát csapkodja szennyes orkán,
Védőn simul hozzá bús arcu párja,
Hős Lancelotról, mint olvastak ők,
Mint reszkettek Ginevra bűnös csókján,
Hogy égett a kettőjük ifjú teste,
Míg csókra összehajlott a fejök,