Tompa Mihály: TAVASZDAL.
Kinyilt folyók felett,
Hirdetve hangosan
A várt kikeletet;
Szinetlen a vidék,
Kéken sugárosan
Mosolyg alá az ég.
Ezer mag és csira,
S kibúni vágy a nap
Meleg sugárira;
Virágos a mező,
S ezer vidám gyönyört
Talál az érező.
Hiában a tavasz;
Az én virágomat
Nem adja vissza az.