Reményik Sándor: Napkelte a várad-velencei állomáson
Napkelte a várad-velencei állomáson
A vonat dübörögve befutott.
A kalauz kiáltott: Várad-Velence!
Máskép mondotta, más nevet kiáltott,
De már így maradt meg az én fülembe'.
A kalauz kiáltott: Várad-Velence!
Máskép mondotta, más nevet kiáltott,
De már így maradt meg az én fülembe'.
Piros hajnal volt, csípős, őszre járó.
Mint ég titkába látó óriás,
Úgy kéklett keleten a Királyhágó.
Mint ég titkába látó óriás,
Úgy kéklett keleten a Királyhágó.
Jöttem Szent László gyógyforrása mellől,
Elmélkedve nyugatról és keletről,
S a Lélekről, mely megújul - magától.
Elmélkedve nyugatról és keletről,
S a Lélekről, mely megújul - magától.
A vonat befutott - s felkelt a nap -
A fejedelmi Transsylvániából.
A fejedelmi Transsylvániából.
1924 november
