Reményik Sándor: Juan Fernandez
Juan Fernandez
A part, ahonnan hajdan Crusoe
A könyörtelen óceánra nézett,
Míg horizontra szegezett szemét
A tengerrel testvér könny lepte el, -
Hol tüzet csiholt, kunyhót épített,
Vadakkal vívott, Péntekre talált:
A part benépesül.
Épülnek rajta roppant szállodák,
Indulnak felé percre pontosan
Menetrendszerű hajójáratok.
Hemzsegni fog a sok kiránduló,
Ki látni vágyik egy órára bár
Robinson elátkozott szigetét.
Az élet s a civilizáció
Kinyujtja ismét vakmerő kezét,
Megtépi az örök romantikát,
Kifosztja gyermekkorunk álmait,
S a fantázia forgó várait
Megállítván, megszállja azután.
A könyörtelen óceánra nézett,
Míg horizontra szegezett szemét
A tengerrel testvér könny lepte el, -
Hol tüzet csiholt, kunyhót épített,
Vadakkal vívott, Péntekre talált:
A part benépesül.
Épülnek rajta roppant szállodák,
Indulnak felé percre pontosan
Menetrendszerű hajójáratok.
Hemzsegni fog a sok kiránduló,
Ki látni vágyik egy órára bár
Robinson elátkozott szigetét.
Az élet s a civilizáció
Kinyujtja ismét vakmerő kezét,
Megtépi az örök romantikát,
Kifosztja gyermekkorunk álmait,
S a fantázia forgó várait
Megállítván, megszállja azután.
Juan Fernandez hát benépesül.
De puszta sziget marad még elég:
A messze kontinenstől elszakadt
Sok-sok élet-darab, -
Új sors elé vetett hajótörött,
Ki kunyhót épít és tüzet csihol
Vadakkal vív és Péntekre talál,
Verejtékezik reménytelenül,
S esténkint ki-kiáll a hegy fokára,
És várja, várja, várja a vitorlát,
Míg horizontra szegezett szemét
A tengerrel testvér könny lepi el.
De puszta sziget marad még elég:
A messze kontinenstől elszakadt
Sok-sok élet-darab, -
Új sors elé vetett hajótörött,
Ki kunyhót épít és tüzet csihol
Vadakkal vív és Péntekre talál,
Verejtékezik reménytelenül,
S esténkint ki-kiáll a hegy fokára,
És várja, várja, várja a vitorlát,
Míg horizontra szegezett szemét
A tengerrel testvér könny lepi el.
