Petőfi Sándor: JÁRNAK, KELNEK SOKAN ZÖLD ERDŐBEN...
Vagyon a nap épen lemenőben.
Rózsákat fest utósó sugára
Dombtetőre, lombok sudarára.
Semhogy rajta megörvendezzenek;
Párosult két vadgalamb búgása -
Ebben fakad örömök forrása.
Nap lementén van gyönyörűségem,
Nap lementén, nap piros sugarán,
Amint játszik a lombok sudarán.
Ebben fakad bánatom forrása;
Mert ha látom szép páros voltokat,
Megsiratnom kell árva magamat.