Petőfi Sándor: FELKÖSZÖNTÉS
Részegítő, lánghullámu bort!
Mely keservet és bút martalékul
A felejtés örvényébe hord.
Bort elémbe szakadatlanúl!
Idenézzen a puszták homokja,
És ha nem tud inni, megtanúl.
És eremben a kéj habja forr;
Üdv neked, te mámorok homálya!
Üdv neked, te mámor anyja, bor!
Feneketlen hordaja talán?
Bort belé! mert nem szivelhetem, ha
Puszta szájjal ásitoz reám;
Éljen a nemeskeblű barát,
Ki, midőn a vész harangja zúgott,
Szent hűséggel nyujtá jobbkarát;
És az élet... és a szép világ...
S az igazság védpalástja, mely az
Üldözöttnek menedéket ád;
A varázsdalt pengető remény;
Éljen a menny, a pokol és minden,
Minden éljen... oh csak vesszek én!