Kosztolányi Dezső: ÜRES ÓRÁKBAN
Hajnaltalan, világos éjszakák!
A fáradott perc lomhán andalog
s a végtelen időbe olvad át.
A szürke ég ködébe bámulok.
Farsangi éjek, fekete misék
lelkembe hintik hulló hamujok.
és hallgatom az elmúlás neszét.
Borús e zaj, rejtelmes és csodás,
nyögés, sikoly, vad ajtócsapkodás.
ott lakomázik a sötét halál.
S kísérteti gyászfüggönyök megett
egy megvetetlen ágy reám mered.
Ó, jaj, a lelkem ez üres szoba!