Kosztolányi Dezső: PHARSALIA Részlet
PHARSALIA
Részlet
Részlet
Marcus Annaeus Lucanus
... Erre barátjai fölfogják a rogyó daliát már,
záporosan dől a vér, nem mint a kicsinyke sebekből,
nagy patakokban bugyog, hiszen ontja a megszakadó ér,
és az ár, amelyen kanyarogva cikázik az élet,
mostan a vízbe fagyott. Elesett sohasem ment
innen el ily nagy uton. Hidegült már törzse szegénynek,
ámde, hol a dagadó zsigerek pihegése parázslik,
ottan a végzet is állt, akadozva haladt a tüdőben,
majd a szivébe rohant s tusakodva a földre teperte...
záporosan dől a vér, nem mint a kicsinyke sebekből,
nagy patakokban bugyog, hiszen ontja a megszakadó ér,
és az ár, amelyen kanyarogva cikázik az élet,
mostan a vízbe fagyott. Elesett sohasem ment
innen el ily nagy uton. Hidegült már törzse szegénynek,
ámde, hol a dagadó zsigerek pihegése parázslik,
ottan a végzet is állt, akadozva haladt a tüdőben,
majd a szivébe rohant s tusakodva a földre teperte...
