Kosztolányi Dezső: VERS
VERS
Eleonora Kalkovszka
Ezt tették vélünk s nem kérdeztek minket,
sok ország mondta ki a nagy halált,
de minket meg se kérdeztek, a láng
kihamvadott, szívünknek gyenge lángja
s a gyűlölet, az égett, mint a máglya.
sok ország mondta ki a nagy halált,
de minket meg se kérdeztek, a láng
kihamvadott, szívünknek gyenge lángja
s a gyűlölet, az égett, mint a máglya.
Ezt tették vélünk s nem kérdeztek minket,
mint hogyha ez nem is tartozna ránk,
és nem mi lennénk a forrást lehajtó
örök meder, az élet és az ajtó.
mint hogyha ez nem is tartozna ránk,
és nem mi lennénk a forrást lehajtó
örök meder, az élet és az ajtó.
A férfiak nem tudják és nem értik,
mi élni és mi halni idelent.
Ösztön ragadja lázasan a férfit,
ha életet vesz, életet teremt.
Az élet néki olyan, mint a dóm,
mely készen áll, ragyogva, biztatón.
mi élni és mi halni idelent.
Ösztön ragadja lázasan a férfit,
ha életet vesz, életet teremt.
Az élet néki olyan, mint a dóm,
mely készen áll, ragyogva, biztatón.
De mi e dómot lassan építettük,
ennen-vérünkkel csendben szépítettük,
borzongva raktuk össze száz falát,
míg elkészült, hogy zúgva hassa át
az orgonának roppant szólama
s most látva-látjuk, hogy a mű, az élet
százmilliószor porrá, semmivé lett.
ennen-vérünkkel csendben szépítettük,
borzongva raktuk össze száz falát,
míg elkészült, hogy zúgva hassa át
az orgonának roppant szólama
s most látva-látjuk, hogy a mű, az élet
százmilliószor porrá, semmivé lett.
Eddig hallgattunk, de most fájva-fájunk,
a fájdalom elérte már a szájunk,
kicsordul rajta s áradó özönben,
jajjá változva a világba röppen.
a fájdalom elérte már a szájunk,
kicsordul rajta s áradó özönben,
jajjá változva a világba röppen.
Fül voltunk eddig, most legyünk a száj,
szem voltunk eddig, most legyünk a kéz.
Kézzel, szájjal hirdessük, sose térjen
e szörnyű korszak vissza és ne vérben
fulladjanak meg unokáink.
szem voltunk eddig, most legyünk a kéz.
Kézzel, szájjal hirdessük, sose térjen
e szörnyű korszak vissza és ne vérben
fulladjanak meg unokáink.
Ha majd a szörnyű harc nem öldököl,
országtól-országig nyúlik kezünk,
s egy végtelen láncban ölelkezünk,
mit össze nem tör férfi és ököl.
országtól-országig nyúlik kezünk,
s egy végtelen láncban ölelkezünk,
mit össze nem tör férfi és ököl.
