Kosztolányi Dezső: AZ ÜRES SZÉK
AZ ÜRES SZÉK
René-Francois Armand Sully-Prudhomme
Ha a kedves örökre elhagy,
de a síró szó szánkon elfagy,
| sejtjük, mily nagy a veszteség, |
| nem jön a könny szemünkre még. |
Sem a nehéz, fekete vászon,
nem tud könnyíteni a gyászon,
| sem a Dies irae sora, |
| ajkunk lezárja egy csoda. |
Könnyekbe fulladunk meredten,
és a koporsón tompa csendben
| ha ránk tekint a sírtorok, |
| a rög nehéz zajjal kopog. |
De hogyha jönnek csöndes esték,
s némán mered ránk egy üres szék,
| keressük a kedves személyt, |
| s akkor szivünk mindent megért. |
