Kosztolányi Dezső: A HOLLÓ MEG A RÓKA
A HOLLÓ MEG A RÓKA
Jean de La Fontaine
Holló úr ült a fatetőn,
csőrébe sajt volt, jókora,
s kit a jóillat csalt oda,
a róka szólt hízelkedőn:
"Á, jónapot, te drága holló!
Mi szép vagy! nincsen is hozzád hasonló!
Nem tóditok, de hogyha hangod
olyan, mint rajtad ez a toll, ó
akkor a madarak között első a rangod."
A holló erre rendkivül örül,
torkán egy hangot köszörül,
kitátja csőrét, földre hull a sajtja.
A róka felveszi és egyre hajtja:
"A hízelgő, akármi fajta,
azokból él, akiknek hízeleg:
Felér a sajttal ez a lecke - vedd."
A holló ámul, pironkodva, végre
megesküszik, hogy nem megy soha lépre.
csőrébe sajt volt, jókora,
s kit a jóillat csalt oda,
a róka szólt hízelkedőn:
"Á, jónapot, te drága holló!
Mi szép vagy! nincsen is hozzád hasonló!
Nem tóditok, de hogyha hangod
olyan, mint rajtad ez a toll, ó
akkor a madarak között első a rangod."
A holló erre rendkivül örül,
torkán egy hangot köszörül,
kitátja csőrét, földre hull a sajtja.
A róka felveszi és egyre hajtja:
"A hízelgő, akármi fajta,
azokból él, akiknek hízeleg:
Felér a sajttal ez a lecke - vedd."
A holló ámul, pironkodva, végre
megesküszik, hogy nem megy soha lépre.
