Juhász Gyula: Terzinák
Fekete hantok és fehér keresztek,
Egy kis gödörbe hívnak csendben ők.
És gyönyör láza, mely, ha este lesz,
Csak magasabbra száll, mint a betegnek.
Szép temetők anyai csókra hívnak,
A bús rögök azt suttogják: szeress!
Te is lehullasz, tékozló fiú
És vége lesz a rímnek és a kínnak.
Mert minden útunk erre tér meg itten,
Hír, kincs, üdv, gond, kéjvágy és honfibú: