József Attila: Radu Gyr A mészárszékek
A mészárszékek
villamos zörög, redőny nyekereg...
Vörös paradicsom-szívek alusznak
a polcokon és kelvirág-fejek.
a rakodón szemeteskocsi fülled
s rubintosan tetézve begördülnek
a csarnokba a húsos szekerek.
csendben fogadja kampókra a bolt
a töméntelen véres drágaságot:
sebzett korállt és eleven bíbort.
úgy ránganak a roston, mintha ott
a vágóhidakon ledöfött napból
szelten sülnének izzó falatok.
a nap mészárszékei kigyulladnak, -
majd a kocsik a vágóhídra térnek.
A csarnokokban vörös nyugodalmak.
a küszöbön, mint seben, mosolyt rejtve
s rágyujtanak...
Az egyik bolt-redőben, |
egy mészáros tünődik, beteszi
véres fedelü szállítmányi könyvét,
zsebébe nyúl, kezében leányfénykép,
rászomorodnak álmos szemei.