Dsida Jenő: Vasárnap délután
Kihúnyt a tűz már és kihűlt a lombik.
Vidám, vidám, szeretnék lenni holtig,
hogy fénnyel minden élőt szembe hintsek.
nyikordulással nyílnak a kilincsek
s a fülledt kamrából kibújva, nincs seb:
akár a fák, a lélek is kibomlik.
és jönnek nők is, karcsúk, vagy molettek
és egy-egy emlék is mely szép, habár holt.
most elringatják hűs, körülhatárolt,
együgyű tócsák: langyos kis szonettek.