Csokonai Vitéz Mihály: AZ ELRAGADT SZÍV
Nyilát ennek
A mellynek nékicsapta;
S gyöngy kezét sebemre tévén,
Onnan az én
Tört szívemet kikapta.
Fájdalom s bú
Közt hagyott el engemet!
Ah, már ki beszéli elő,
Hová ment ő
S hová vitte szívemet?
Csak tudnám bár,
Hol van most s mit csinálhat?
Kérdem forrástól s erdőtől,
Hegytől, vőlgytől,
De rá egy sem találhat.
Tudhatjátok,
Az én szívem hol vagyon:
Aki látta köztetek tám,
Hozza hozzám,
Lánggal ég ő, hív nagyon.
Ezt mondja: óh,
Hijjába keresgéled,
Rózs' eltette, Ámornál van
Haszontalan;
Többé azt nem szemléled.