Csokonai Vitéz Mihály: Siralom
Siralom
Gerliceként nyögdécselek,
Vígasztalást már nem lelek,
Vígasztalást már nem lelek,
| Nálad nélkűl, mintegy árván, |
| Kietlen pusztákon járván. |
Ah! örök gyászt szerze nékem
Elrablott gyönyörűségem.
Elrablott gyönyörűségem.
| Más lett boldoggá általa, |
| Ki az én reményem vala. |
Nékem pedig bú, siralom
Szerelmemért a jutalom:
Szerelmemért a jutalom:
| Miólta azt elvesztettem, |
| Akiért élni szerettem. |
Kiáltozom fűnek, fának
Kedves nevét itt Lillának:
Kedves nevét itt Lillának:
| Ő pedig űl más ölébe: |
| S nem is jutok tán eszébe. |
Gyászra dűlt éltem hajnala:
Boldogságom szép angyala!
Boldogságom szép angyala!
| Várhatom-é valahonnan, |
| Hogy megvígasztalsz újonnan? |
Halavány hold bús világa!
Te légy kínom bizonysága;
Te légy kínom bizonysága;
| Te sok álmatlan éjjelem |
| Együtt virrasztottad velem. |
Süss kedvesem ablakára,
Hints lágy álmot szemhéjjára;
Hints lágy álmot szemhéjjára;
| Hogy a bájoló szerelem |
| Párnáján álmodjék velem. |
Te pedig, óh, kedves-kellő,
Álomhozó esti szellő!
Álomhozó esti szellő!
| Legyezd gyengén angyalomat |
| S ejtsd mellyére egy csókomat. |
