Berzsenyi Dániel: NACÁMHOZ
Forrnak minden ereim,
Békességem elenyészett,
Hervadnak kellemeim.
Nem bír magával kebelem,
Sebeimet nem rejthetem,
Hullnak néma könnyeim.
Törüld le bus cseppjeit,
S vedd szívedre halvány arcám
Titkos esdekléseit.
Szakaszd le a kinyilt rózsát,
Míg el nem veszti illatját
S fodra bibor díszeit.
Jóltévő lehellete;
Boldog, akiben tisztán ég,
S rokon lelket lelhete,
Kivel magát vegyítheti,
Lelkét lelkébe öntheti:
Éden annak élete.
Érzi minden csepp vérem,
Miulta rám tekéntettél,
Nyugalmam nem esmérem;
Benned élek, benned halok,
S hogyha tőled elszakadok,
A koporsó lesz bérem.