Babits Mihály: [AKI A KÉKES ÉGBE NÉZ...]
nem fél-e hogy majd belevész?
Fejjel fölfelé belehullhat.
eltűn a föld s a földi gát.
s a levegő hala az ember.
nem fél-e hogy majd belevész?
Hogy majd belepottyan a dombrul,
amint a föld golyója fordul?
s e viz, amelyen nincs bürű,
fogadja mint az öngyilkost a hullám?
nem fél-e hogy majd belevész?
mély, híg, padlótalan lakába,
ahol nincs mozgás, nincs megállás
kihull a végtelen világbul?