Babits Mihály: LE PETIT COIN...
LE PETIT COIN...
E kicsi zug, e csöpp sarok,
mely az enyém,
s mely éltetett, a nagy remény,
megáldatott.
Órái a sok régi bünnek
sápadnak, tünnek
fehér számlapján bús szivemnek.
mely az enyém,
s mely éltetett, a nagy remény,
megáldatott.
Órái a sok régi bünnek
sápadnak, tünnek
fehér számlapján bús szivemnek.
Ártatlanság lakik velem,
egyszerüség.
Mit van nekem kivánni még,
aki KRISZTUST vendégelem?
Kemény kenyerem, durva ágyam,
szegénységem, magányom,
óh, szent próbám! Óh, drága tanulmányom!
egyszerüség.
Mit van nekem kivánni még,
aki KRISZTUST vendégelem?
Kemény kenyerem, durva ágyam,
szegénységem, magányom,
óh, szent próbám! Óh, drága tanulmányom!
E bajban-készre-edzett sziv,
s ez áhitat,
mely szeretettel átitat,
olyan szelid s olyan naiv
megoldást adnak életemnek,
a féktelennek,
melyben vágyaim elpihennek.
s ez áhitat,
mely szeretettel átitat,
olyan szelid s olyan naiv
megoldást adnak életemnek,
a féktelennek,
melyben vágyaim elpihennek.
Uram, fogadd hálámat! Add
a jó halált.
Küzdelmeimet áldd meg, áldd
türelmes óhajtásomat!
Alázat utján közeledve
kér egy szegény sziv, vedd be
őt és övéit, örök örömödbe!
a jó halált.
Küzdelmeimet áldd meg, áldd
türelmes óhajtásomat!
Alázat utján közeledve
kér egy szegény sziv, vedd be
őt és övéit, örök örömödbe!
