Babits Mihály: REQUIESCAT
REQUIESCAT
Lépj halkan: itt van ő
Szólj halkan: a fü nő:
| a hó alatt. |
| hadd hallja, hadd! |
Oly ifjú volt, sugár,
De rozsda lepi már,
| aranyhaju. |
| por és hamu. |
Liliom volt csupán,
maga se tudta tán,
| mely csendbe nő: |
| hogy földi nő. |
Koporsó födele
csak én nyögök bele,
| a hű sziven: |
| ő már pihen. |
Csitt, nem hall ő ma, csitt,
életem fekszik itt,
| se dalt, se lantot: |
| hantot rá, hantot! |
