Ady Endre: [Egyért haragszom, Nusika, magára...]
Egyért haragszom, erről persze csitt!
Mért olyan büszke hosszú ruhájára,
Mért nem maradt még »kislány« egy kicsit?
Hej, Nusika, nem önzés szól belőlem,
Az élet durva, illetlen, konok,
A nagyleánytól durván elrabolja,
Miket mint kislány összeálmodott...
Elszáll majd az aranyruhás királyfi,
Dal, álom, ábránd és az ifjuság:
Hej, Nusika, megbánja, hogy oly gyorsan
Dobta el bábját s a kurta ruhát!...
Ady Endre |