Ady Endre: A Titok arat
A Titok arat
»Láték egy asszonyt ülni egy veres fenevadon, ... melynek
hét feje és tíz szarva vala, ... és az ő homlokán ilyen név vala megírva:
Titok...«
János jelenései 17.
hét feje és tíz szarva vala, ... és az ő homlokán ilyen név vala megírva:
Titok...«
János jelenései 17.
Aratja a Földet a Végzet:
Nagy aratás van, sokasodik
Kereszt és tarló
S aki eddig az Égre nézett,
Hűlt orcával ma sárba hajló.
Nagy aratás van, sokasodik
Kereszt és tarló
S aki eddig az Égre nézett,
Hűlt orcával ma sárba hajló.
S ki a szentek véréből ivott,
Szilajul, veres fenevadján
Nyargal részegen
A szörnyű asszony, a Titok
S minden ugrása száz tetem.
Szilajul, veres fenevadján
Nyargal részegen
A szörnyű asszony, a Titok
S minden ugrása száz tetem.
Vörös bársonyban és skárlátban
Nyargal és dermesztően kacag
S meghal a lélek
S így rosszabb, mint holtan a sárban
S ez rosszabb halál, mint az élet.
Nyargal és dermesztően kacag
S meghal a lélek
S így rosszabb, mint holtan a sárban
S ez rosszabb halál, mint az élet.
Mind őrülünk, arat a Titok,
Halott lélekkel botorkálunk
S az asszony kacag,
Ki a szentek véréből ivott:
Fúl az ember s ő arat, arat.
Halott lélekkel botorkálunk
S az asszony kacag,
Ki a szentek véréből ivott:
Fúl az ember s ő arat, arat.
