Hilfswörterbuch für Historiker. Mittelalter und Neuzeit. Von Eugen Haberkern und Joseph Friedrich. Wallach. Mit einem Geleitwor...
Hilfswörterbuch für Historiker. Mittelalter und Neuzeit. Von Eugen Haberkern und Joseph Friedrich. Wallach. Mit einem Geleitwort Hermann Oncken. Berlin–Grunewald, 1935. 8°. XVI. 605 l.
Ez a vaskos kötet a történettudósok és a nagyközönség által régóta érzett hiány pótlására vállalkozik. Célja a közép- és újkori történelemben előforduló jogi természetű műszavaknak, mivel ezek alkotják a történelem gerincét, a világos és szabatos meghatározását adni. A mű központjában természetesen a német birodalom áll, ehhez csatlakoznak a középeurópai és a többi európai államok jogi természetű terminus technikusai, természetesen ezek közül már csak a lényegesebbek. Ugyanígy jártak el a szerzők a gyarmatok és az Amerikára vonatkozó műszavakkal is, felvették munkájukba az iszlam, Kína és Japán legfontosabb terminusait, csupán az afrikai és amerikai bennszülött államok műszavait hagyták teljesen figyelmen kívül. Időbelileg a népvándorlással kezdik, de az egyházi műszavaknál természetesen visszamennek az ősegyházi gyakorlatra is. Viszont teljes részletességgel csupán I. Napoleon koráig, vagy mondhatni, a római szent birodalom megszűnéséig tárgyalják a terminusokat, azután csak a fontosabbakat, illetőleg itt is figyelmen kívül hagyják azokat, amelyek közismertségük miatt magyarázatra nem szorulnak, vagy pedig a történeti érdeklődés határán kívül esnek, így a kereskedelmi jogra, a tőzsdékre vonatkozó szakkifejezéseket. Általában a mű gerincét a legtágabb értelemben vett közigazgatási és közjogi természetű terminologia alkotja. A szerzők nyolc évig dolgoztak e művön, amelyet maguk is első kísérletnek tekintenek, bízva benne, hogy a kritika és a használat fogja megmutatni, mik szorulnak pótlásra vagy kiigazításra. Eredetiségre az írók természetesen nem tartanak igényt, munkájuk nem eredeti kutatások alapján készült, hanem a jogtörténeti szakirodalom, a szótárak és a lexikonok eredményeinek kritikai felhasználásával. Tehát az egyes terminusoknál a legújabb irodalom megállapításait rögzítik meg kritikával ugyan, de minden egyéni polémia nélkül.
Nem kétséges, hogy erre a műre nemcsak a német historikusnak van szüksége, de megfelelő magyar segédkönyv híján a magyar történettudósnak is. Azt a követelményt természetesen nem lehet felállítani, hogy egy ilyen nemzetközi használatra szánt lexikális mű a magyar történelem szempontjából számbajöhető valamennyi terminust feldolgozza, de igenis, joggal lehet kérdezni, vajjon a felvett terminusok kimerítik-e a magyar vonatkozásokat is. Miután a szerzők nem egészen helyesen értelmezett helykímélés miatt, a felhasznált irodalom jegyzékét nem közlik, nem lehet azt se megállapítani, hogy a felvett magyar terminusok kidolgozásánál minő eredményekre támaszkodtak. Ezek a magyar címszavak (Komitat, várjobbágy, palatinus, Notär, Jurassor) tényleg csak a legfontosabbak közül egynéhány és azok se mentesek minden tévedéstől, így amikor a juratus assessor és judex nobilium mint azonos fogalmak jelennek meg. Viszont más, a magyar történelem szempontjából rendkívül fontos és jellemző terminusok, így például a serviens, familiaris, quarta puellaris stb. teljesen figyelmen kívül hagyattak. Ezek majd egy új kiadás esetében könnyen pótolható hiányok, de még inkább pótlásra szorulnak azok a terminusok, ahol az idegen értelmezés mellett a fogalmak magyarországi értelme vagy tartalma teljesen hiányzik. Ez pedig a kevésszámú tisztán magyar jogi terminus mellett majdnem mindig így van. Ez a műnek lényeges hiánya, elsősorban nem is magyar szempontból, hanem a külföldi történetirodalom szempontjából, amelynek különösen a középkor történeténél igen sokszor van szüksége egy-egy terminus magyar értelmére, jelentési árnyalatára is. És hol keresse azt, ha nem egy ilyen nemzetközi jellegű és használatú műben. Idegennyelvű magyar jogtörténeti irodalmunk szegényes volta miatt a legjobb volna, ha a szerzők egy remélhetőleg gyorsan következő újabb kiadás előtt magyar jogtörténésszel átnézetnék munkájukat, akinek felvilágosításai nyomán könnyű volna a magyar szempontból szükséges javításokat és pótlásokat elvégezni.
Tóth László.
