Nevének változatai: 1424-ben Charnakapolnok. 1427-ben Cserna tapoly. 1475 körül Cherna capal. 1553-ban Cernika Kapalnok. 1566-ban Charna Kapalnak. 1567-ben Chiarna Kapalnak, 1583-ban Chyarnafalva. 1602-ben Czarnafalva. 1609-ben Chiernes s ugyanez évben Charnafalva. 1630-ban Czyernefalva. 1650-ben Csernafalva. Oláhul Csernyesty.
366Nevét a szláv Cerne = fekete sáros víz szótól vette.
Magyarlápostól Kápolnok-Monostor felé vezető állami útban s mély völgyben fekvő falu a Köves- és Magurahegy aljában, keresztül foly rajta a Balázsszegi patak. Deéstől 56·6 kilométerre fekszik a magyarláposi járásban.
Kővár tartozéka és oláh falu volt, s mint ilyen először csak 1424-ben fordul elő, midőn az Drág fiainak György és Sándrinnak jutott.
Az 1475 körül középszolnoki adóösszeirás szerint Csernefalva, mint teljesen elpusztult emlittetik.
1543-ban a Drágffy Gáspáré. 1546–52-ig már özvegyéé.
1553–54-ben Drágffy György birja.
1556-ban Izabella királyné a magban szakadt Drágffy György e birtokát Báthory Györgynek, nejének Báthory Annának s fioknak Istvánnak adományozta.
1565-ben Báthory György Miksa császár ellen fellázadván s leveretvén, feje váltságául Kővárát s azzal e tartozékot a császárnak engedte át.
1567-ben János király visszafoglalván Kővárt, azt összes tartozékaival, tehát e tartozékot is beregszói Hagymás Kristófnak adományozta.
1583-ban Báthory Zsigmond e falut a kapniki ezüst bányászat czéljából 2 évre, majd 1585-ben 12 évre báró Herberstein Felicziánnak adta haszonbérbe.
1591-ben a fejedelem Herberstein Feliczián halálával a haszonbért annak örököseivel további 6 évre megújította.
1599-ben Báthory András fejedelem idevaló nemes Botha Márton, Lázár, Gergely, Péter és Istvánnak új adomány czimén két telket adományoz.
1602-ben Báthory Zs. e birtokot Cserényi Farkasnak adományozza.
1603-ban az itteni tiszttartósághoz, melynek elöljárója Bota Péter vajda volt, tartoztak Rusor, Magura, Csernefalva, Fonácz, Csokotes, Kötelesmező falvak.
1609-ben Báthory Gábor e birtokot, mely Kővárhoz tartozott, vajdafalvi Onkerreiter Mihálynak adományozza. Ugyanez évben Báthory Gábor Sorbán Simont és testvéreit megnemesitvén, ezek házát (Czuczok és Bardaé közt) minden közteher alól kiveszi.
3671630-ban Brandenburgi Katalin e birtokot Erdélyi Istvánnak s neje Mindszenti Krisztinának adja zálogba 3000 frtért.
1638-ban Erdélyi István a fejedelem jóváhagyásával e birtokát, hol 55 jobbágya volt, nejére Mindszenti Krisztinára hagyja, de tőle Rákóczi György fejedelem erőszakosan 55 jobbágygyal visszaváltotta 1642-ben.
1650-ben mint kétségtelen fiskális birtok Kővárhoz tartozik.
1651-ben nemesek a Bota, Sorbán, Kita, másként Fesető családok.
1651-ben II. Rákóczi György e Kővárhoz tartozó birtokot Bánffy Zsigmondnak adományozza.
1669-ben összeirt nemesek a Bota, Sorbán, másként Pap és pótlólag a Sorbán családok. Puskások, a Kozma és Giczok családok 11 taggal.
1699-ben Bánffy Mihály és Péter birják.
1702-ben birtokosai Bánffy Pál, Mihály és Péter.
Oláh nemesei: Kozmucza, Bota, Bab, Vaszucz, Sorbán, Korullyán és Nagy családok.
1754-ben birtokosa br. Bánffy Zsigmond fiágban kihalván, a fiscus azt elfoglalni akarta, de a nőiág ellentmondott.
1770-ben birtokosai: Bánffy Katalin özv. gr. Toldalagi Ferenczné, Bánffy Mária özv. br. Radák Lőrinczné, Klára özv. br. Naláczi Lajosné, azon néh. br. Bánffy Zsigmond leányai, Druzsánna özv. br. Dániel Péterné és Zsuzsanna özv. Ugron Istvánné.
1794-ben a fiscus e birtokot gr. Toldalagi Ferencztől, mint első neje néh. Bánffy Klára után való gyermekei gyámjától; néhai Dániel Péterné leányától Katalintól; Mara Lászlónétól és másik leányától származó gr. Korda György utódaitól; néh. Ugron Istvánné fiától Lászlótól s végül néh. br. Bánffy Péter leánya Zsuzsanna gr. Kendeffy Gáborné fiának Eleknek Özvegyétől gr. Bethlen Krisztinától magához váltván, azt gr. Teleki Károlynak átengedte. Sármasági István a Bota családtól bir itt egy kis részt zálogban.
1802-ben Sármasági István, „mint a ki a Csernefalvi nemes Botha famíliával egy helyen egy természetű jószágot bir,” azt magára átíratja.
1809-ben birtokosai: gr. Teleki Károlynak van 35 jobbágytelke, Sármasági Istvánnak 1 1/2 jtelke. Két jtelkesek: Bota Stefán, Pap Tógyer 368és Bota Marikucze; egy telkesek: 20 Bota, 2 Pap, 7 Kozmucza, 2 Cziczog, 4 Serbán, 1 Bögözi, 2 Perse, 1 Magosán család; telekrészbirtokosok: a Marosán, Farkas, Kopczil, Rusz, Popa, Filip, Czigler, Makarie család.
1820-ban birtokosa gr. Kornis Ignácz özvegye.
1863-ban gr. Teleki Domokos úrbéri kárpótlást kapott.
Jelenlegi birtokosa (1898): gr. Teleki Géza örökösei; 318 h. és Pap János örökség útján.
Jobbágycsaládok: 1566-ban vajdájuk s egyúttal birájuk az itt székelő Bota Tódor. Jobbágyok: Páska, Fesetó, Cziczó, Duma vagy Demeter, Kis, Pap, Nyiresi, Balázs, Timbus. Egy Krajnik és Cziczó, Czoczok, Feseto, Pap szabadosok.
Kővár
Jobbágyszolgálmányok: 1566-ban adó: Szent-György és Szent-Mihály napján 5-5 frt. Ajándékok: 10 quart. vaj, 10 sajt, 1 tehén, minden nyáj után 1 juh, karácsonykor 7 szekér fa. Tizedet sertés és méhből stb. úgy fizet, mint Füred s a többi községek.
Bírság: minden vérontás után 1 frt, minden verés után 60 denár, az idézésre meg nem jelenésért 1 frt, nőszöktetésért 2 frt, erőszaktételért 12 frt, a feleség elhagyásáért 7 frt.
A biró köteles a várnak egy karvalyt vagy 25 denár karvalypénzt adni, karácsonykor pedig egy őzet vagy annak fejében 32 denárt.
A vajda tartozik a raja bízott falvakra felügyelni, a különböző 369szolgálmányokat a vár részére behajtani, a várnagy parancsait teljesíteni, szükség esetén háborúba menni.
1603-ik évi urbárium szerint adó: Szent-Mihály napi 7 frt 50 denár, Szent-György napi 6 frt. Ajándékok: 9 drb sajt, ŕ 12 denár 9 budai justa vaj, ŕ 12 denár; 1 harmadfű tehén; 1/2 nagybányai mérő borsó, köles, lenmag.
Tized: minden disznócsorda után 1 disznó, vagy megváltva darabját 4 denárral, a malaczot 2 denárral. Minden juhnyáj után 1 juh és 1 bárány, a kinek kevesebbje van 1 báránybőr vagy helyette 25 den Méhektől szintén tizedet adnak, vagy minden méhkas után 2 denárt Disznó-adó gyanánt kosárpénzül 4 denárt adnak.
Robot: a vár számára évente 6 hold vagy faczia földet szántanál búza s ugyanennyit zab alá, a termésből pedig 6 nagybányai mén búzát adnak. Minden kaszáló után 1 boglya szénát.
A birák és szabadosok karvaly- vagy őzpénz fejében 60 denár fizetnek fejenként.
Mint láttuk, lakói kezdet óta oláhok, kik földmiveléssel és barom tenyésztéssel foglalkoznak főképpen. Házaikat, gazdasági épületeiké közönséges erdei fából építik szalmafedéllel. Főtáplálékuk a törökbúzábó kerül ki, búzakenyeret ünnepnapokon esznek. A karácsonyi kántálás húsvétkor szentelt piros tojás osztogatása és Szent-György napkor való öntöződés szokásban van. Öltözetük fehér guba, harisnya, fekete nemez kalap és bocskor.
A gör. kath. hitfelekezetnek 1867-ben kőből épült tornyos templomi 1872-ben Mihály és Gábor őrangyalok tiszteletére szenteltetett föl. Három harangja közül, mint cyrill betűs felirata mondja, az egyik 1805-ben a más kettő 1870-ben öntetett Pesten.
Anyakönyvei 1858 óta vannak meg.
Lelkészei a Pap családból kerültek ki, névleg: Fülöp, Lup, Timoi s a jelenlegi szintén Pap Simon.
Tanitót a szomszédos Nagy-Hegy és Brébfalvával közösen tartanak fenn.
1720-beli összeírás szerint szántója és kaszálójának a záporok nagyon ártanak, kereskedelme nincs, erdeje közepes mennyiségű, legelője elegendő.
Jelenleg határa kevésbbé termékeny, sovány, agyagos; főterményük a törökbúza, zab és kevés búza, mesterséges takarmányfélék; állatai: 370ló, szarvasmarha, juh és fehér sertés. Gyümölcsfái: alma, körtve, szilván kivül főleg cseresznye és dió.
Három felülcsapó malma közül 1 két kerekű és kövű a gr. Teleki Géza. örökösei, a más kettő a Bota családé egy-egy kerékkel.
1854 óta körjegyzői székhely.
Határhelyek: 1770-ben Sgyábuluj Kosztán, Doszuri, Sesz, Csermure Rusti, Csetezure, Parao Mori, Riu Blosz vagy Blosa patak, Valye Babi.
1794-ben Kurpen, Valye Urszuluj, Vulpe Hulpi, La Falcs, Vurfu Vaduluj, Vurfu Laczkei, Moru Blásuluj, Arim, Vurfu Marcsenilor; Petris, másként Talhaore, erdő.
1864-ben Blózsa, a községen átfolyó patak. Határában in Valea Uliuluj, fekete víz forrás, állitólag Csernefalva innen vette nevét,
1898-ban: Sub Magura, Lazu = irtás, térség, Lunka, Prihegyistye, Plesa, Dealu, Doszuri sub Ripa, dülők,
1566-ban 15 jobbágy, 6 szabados nemes lakossal, van 21 lakó, 4 puszta ház benne.
1603-ban 22 jobbágy, 7 nemes lakossal, házainak száma 29.
1630-ban fiaikkal együtt 81 jobbágy, 10 nemes lakossal, van benne 42 lakó s 6 puszta ház.
1642-ben 55 jobbágy lakik benne ugyanennyi házban.
1700-ban fiaikkal együtt 30 jobbágy, 18 zsellér, 2 nemes lakossal, van 18 háza.
1720-ban 105 jobbágy, 7 zsellér, 53 nemes lakossal fiaikkal együtt, van 42 ház benne.
1770-ben fiaikkal együtt 167 jobbágy, 3 zsellér, 50 szabados nemes lakosa van, kik 97 házban laknak, puszta házak száma 11.
1891-ben 922 lakosból 18 róm. kath., 856 gör. kath., 2 ev. ref. és 46 izraelita. Házak száma 219, határa 7875 k. hold.
1898. évi adója 2200 frt 62 kr.