123. VADAD
123. VADAD
Az 1567. évi regestrumban mai nevén 12 kapuval jegyzik. (Orbán: Székelyföld. IV. 85.)
Lakói a reformációig katolikusok, majd véglegesen az unitárius egyháznál kötnek ki s maradnak a nyárádszentmártoni unitárius anyaegyházhoz tartozó filia hívei, de csak részben, mert református és katolikus hívei is vannak.
1684-től az unitáriusoknak, mint filiának, kápolnájuk is van, melyet a „vadadi mezőrül beszállítanak a faluba, melyen Nagy Simon uram igen vigorose szorgalmaskodott”. (Balogh J.: Magyar fatornyok. 173.)
1732-től unitárius anyaegyház. A XIX. század közepén Benkő Károly tornyos fatemplomukat említi. (Benkő K.: Marosszék. 193.; Kelemen: Művészett. 258.; 22. jegyz.) Ugyancsak Benkő jegyzi fel, hogy a reformátusoknak és katolikusoknak csak haranglábjuk van.
A helynevek XVII. századi lakóiról vallanak: Gorzsáf száda, Harmadvölgy, Hira dorma, Nyugvó fánál, Hirod oldal, Kompod, Koncsod, Koncsok, Mocsár szer, Szék út pataka (SZOKL. VI. 411.), Balla földe, Tetej, Szőlőmáj, Bérszhát, Kisvölgy, Puszta, Bükki pataka, Őrlő út, Bérc, Hát alja, Anthos útja (Benkő K.: i.m. 194–195.).
