Németh Ferenc (1740 körül), Kocsi András (1743), Pósfai János (1746), Torma András (1749), Kocsi András (1752), Szőke István (1755), Pátkai János (1758), Szilasi István (1762), Toronyai János (1764), Becsák István (1767), Málnási László (1770 körül), Tolnai Mihály (1773), Kutasi Mihály (1773–1776), Szoboszlai Sámuel (1776–1779), Nagy Pál (1779–1780), Erdélyi Mihály (1780–1782), Juhász Ferenc (1782–1785), Kátó István (1785– 1789), Füri Ferenc (1789–1790), Kazai István (1790–1792), Bogdán Péter (1792–1794), Jánosi József (1794–1795), Tóth Gábor (1795–1796), Kasza Ferenc (1796–1799), Seres Sándor (1799–1802), Derecskei György (1802– 1805), Nyikos Dániel (1805–1807), Szentkirályi István (1807–1810), Deák Ignác (1810–1813), Cserna István (1813–1816), Dőczi Sándor (1816–1819), Csepi Zsigmond (1819–1822), Pálfi Benő (1822–1825), Garbóczi Antal (1825–1828), Váradi Tóth János (1828–1831), Oláh Bálint (1831–1834), Kemény János (1834–1837), Obernyik Ede (1837–1840), Boda József (1840-1843), V. Nagy Sámuel (1843–1846), Oláh Sándor (1846–1849), Oláh Miklós (1849–1852), Csizmadia Ferenc (1952–1854), Vajda Ferenc (1854–1857), Boldizsár Imre (1857–1860), Papp Lajos (1860–1863), Székely Rudolf (1863–1866), Faragó János (1866–1906). Mellette segédtanítók: Poór Géza, Szabó Lajos, Matkovits Elza, Ribiczei Nemes Viktor, Kanyó István (1906–1916), Ribiczei Nemes Viktor (1907–1910), Szalai Sándor (1910–1913), Molnár Mária (1913–1916), Tóth Gyula (1915–1943), Moharos Lajos (1916–1943), Szendi László (1943–1948), Szendi Lászlóné (1943-1948), Lente Endre (1948).