I. Akik beírták nevüket Ugod történetébe
I. Akik beírták nevüket Ugod történetébe
Csák Mór. Feltehetően Ugod várában született 1280 körül. Apja a Csák nemzetségből való Dömötör bán és örökös bakonyi ispán. Hatéves volt, amikor apját elvesztette. A nemzetségben egyedüli fiú volt, így alig húszévesen házasságot kötött Amadé várispán leányával, Albertával. Három év múlva mindketten a domonkosok rendjébe vonultak. Elöljárói Bolognába küldték tanulni. Hazatérve a domonkosok győri monostorában működött, s itt halt meg 1336. március 20-án. Sírja is itt volt, de az 1566. évi tűzvészben megsemmisült. A katolikus egyházban boldogként tisztelik.
Ájer Mihály. 1819 szeptemberében (más adatok szerint 1817. szeptember 7-én) született Ugodon szegény szülőktől. Pápán kezdte, majd Győrött Székesfehérvárott és Veszprémben végezte gimnáziumi tanulmányait. 1835-ben két tanulótársával katonának állt a császári-királyi 19. sorgyalogezredbe Győrött. Szolgálatának tíz éve alatt az ezred gránátoszászlóaljában őrmesteri rangig vitte. Tíz év katonáskodás után, 1845-ben kilépett a hadseregből, s polgári pályán, az Első Magyar Déli Vasútnál helyezkedett el. Az 1848. márciusi forradalom Pesten érte. Belépett a 2. Pest megyei önkéntes nemzetőrzászlóaljba, ahol mint kiszolgált katona nemzetőr századosi rangot kapott. Ezt követően részt vett az 1848. szeptember 29-i pákozdi, majd az október 30-i schwechati csatában.
Az 1848 december eleji nagy visszavonulásban zászlóaljával Komárom várába hátrált. Itt a nemzetőrzászlóaljból megszervezték a 71. honvédzászlóaljat, annak hamarosan századosa lett. Részt vett 1848 decemberétől 1849 áprilisáig az ostromlott Komárom védelmében, majd az 1849 június végétől újra osztrák ostromzár alá kerülő Komárom harcaiban, a magyar csapatok valamennyi kitörésében. Különösen a július 2-i monostori ütközetben tűnt ki. Ezért 1849. július 21-én őrnaggyá és zászlóaljparancsnokká nevezték ki. Az 1849. szeptember 3-i kirohanás után parancsnoka, Janik ezredes javaslatára Klapka tábornok 1849. szeptember 23-án alezredessé léptette elő.
Az 1849. október 2-4-i komáromi fegyverletétel után Pesten a Duna Gőzhajózási Társaságnál helyezkedett el. Egy volt bajtársának rejtegetése miatt 1852. március 14-én letartóztatták, majd 1853. szeptember 3-án tizenkét évi, vasban letöltendő sáncmunkára ítélték, s a csehországi Olmütz várbörtönébe hurcolták. Itt töltött el három év nyolc hónapot, s 1857. május 14-én szabadult. Somogy vármegyébe távozott, ott először gazdatiszti állást vállalt, majd 1861-ben vármegyei számvevőnek választották. Innen az Első Magyar Általános Biztosító Társasághoz került, s ott szolgált 1869. augusztus 26-ig. Közben 1868-ban újra megszervezték a magyar honvédséget. Azonnal jelentkezett, őrnagyi rangban a székesfehérvári 65. honvédzászlóalj parancsnokává nevezték ki. Szolgálata alatt 1873-ban alezredessé, majd 1882-ben ezredessé léptették elő. Még ebben az évben nyugdíjazták. 1890-ben mint nyugállományú honvédezredes Pápán élt. Nyugdíjas éveiről és halálának idejéről, körülményeiről adatok nem maradtak fenn.
Lukácsek János plébános. A Nyitra megyei Jókő faluban született 1828. november 25-én szlovák nemzetiségű családban. Nagyszombaton volt diák, amikor a magyar polgári forradalom hírére, szlovák származása ellenére, önként a magyar honvédseregbe lépett. Katonai pályafutása ismeretlen. Vallomása szerint 1848. december 16-án részt vett a nagyszombati csatában. A magyar hadsereg 1848. decemberi nagy viszszavonulása során Komárom várába került, ott katonáskodott, és hadnagyi rangot ért el. Bár menlevéllel szabadult Komáromból, de mivel hadnagyi ruhában távozott, 1848. október 6-án Nagyszombaton a császáriak elfogták, vonaton Pozsonyba szállították, s ott a Vizikaszárnyában a császári-királyi hadseregbe sorozták. Miután innen 1850-ben szabadult, a veszprémi papneveldébe iratkozott be növendéknek. Teológiai tanulmányait Veszprémben kezdte, majd Pesten folytatta, s ott szentelték pappá 1853. augusztus 2-án. Először Taszáron, majd Kéthelyen volt káplán, később a Veszprém megyei Hidegkútra került, ahol 1859-től adminisztrátorként tevékenykedett. Az ugodi plébániát 1862-ben kapta meg, s itt szolgált plébánosként élete végéig. Az 1875-78. közötti években az ugodi kerület országgyűlési képviselőjévé választották. 1889-től szentszéki ülnökké is kinevezték. Számos értekezése jelent meg az egyházi- és polgári lapokban. Kiváló szónok hírében állott. Élete végéig a 48-as eszmék híve és hirdetője. 1893. május 21-én tagja volt a budavári honvédszobor leleplezésén részt vevő tízfős Veszprém megyei küldöttségnek. Klapka György volt honvédtábornok és Szakács József volt honvédfőhadnagy 1887. október 2-7. között nála, az ugodi plébánián vendégeskedett. Minthogy ezekre a napokra esett az aradi vértanúk emlékünnepe, gyászmisét tartott a mártírok emlékére. 1898. május 26-án hunyt el Ugodon, sírját ma is gondozzák a községi temetőben.
Alasz Miklós plébános. Született a Sopron vármegyei Alsószakonyban 1867. december 4-én Alasz József és Pócza Rozália gyermekeként. A gimnázium I–IV. osztályát Sopronban, V-VI. osztályát Győrött, VII. osztályát Veszprémben, VIII. osztályát Egerben járta. A veszprémi papi szemináriumba 1888-ben vették fel. A teológiát Veszprémben és Budapesten végezte. Pappá szentelték 1891. június 29-én. Káplán volt Lesencetomajon 1891. szeptember 22-től, Somlóvásárhelyen 1892-től. Középiskolai hittanári oklevelet szerzett 1892. október 30-án. Káplán volt Kaposvárott 1893. februártól novemberig, majd nevelőkét dolgozott gróf Esterházy Móric Pál nevű fia mellett Pápán 1893-ban. Ezután foglalta el az adminisztrátori állást Ugodon, majd lett 1900–1921 között a falu plébánosa. Hívei javát kereső, körültekintő, erőskezű pap volt, s amellett jó gazda is. Ugodon Kereskedelmi és Fogyasztási Szövetkezetet létesített, népiskolát és tanítói lakásokat építtetett. 1921. október 24-től Devecserbe távozott, s ott volt plébános haláláig, 1934. augusztus 26-ig.
Dragovics István plébános. A Vas megyei Vasszécsényben született 1881. július 7-én Dragovics Zsigmond kisbirtokos és Farkas Erzsébet gyermekeként. Középiskolai tanulmányait Szombathelyen végezte, s 1903-ban érettségizett. Pappá szentelték 1907-ben. Káplán volt Kéthelyen, Nágocson, Enyingen, majd 1910. június 25-től a veszprémi Dávid Árvaház tanulmányi felügyelője és hitoktató. Ezt követően hitoktató Pápán az Állami Tanítóképzőben és az Irgalmas nővérek elemi és polgári iskolájában. Ugodon kezdetben (1922. február 16-tól) adminisztrátor, majd 1930-tól plébános. 1932. október 25-től kerületi esperes. Meghatározó szerepe volt a tizenhárom ugodi ONCSA-lakóház felépítésében.
Mayer József igazgató-tanító. A Szatmár megyei Turterebesen született, 1895-ben. Esztergomban halt meg 1977. február 17-én. Ugodban temették el. Iskoláit szülőfalujában és 1909–1914 között a szatmárnémeti tanítóképzőben végezte kiváló eredménnyel. Az 1914–15-ös tanévben Ugodra került segédtanítónak, majd kinevezett tanító lett. Végül, 1957-es nyugdíjazásáig, az iskola igazgatója volt. Kezdettől fogva bekapcsolódott a község kulturális és közösségi életébe. Részt vett a községi olvasókör, majd a népkönyvtár szervezésében. A Katolikus Leány- és Legényegylet szervezésében cselekvő részt vállalt. Az ifjuság valláserkölcsi normák szerinti nevelését a szívügyének tekintette, támogatta az ifjúsági mozgalom működését.
A lokálpatriotizmus erősítésére tudományos kutatásokat végzett a falu történetéről. Ebben a témában is és egyéb területeken is népszerűsítő előadásokat tartott és szervezett. Egykori tanítványai ma is tisztelettel őrzik emlékét.
Ajer Mihályról a legrészletesebben Egervári Ödön írt Magyar királyi honvéd törzstisztek albuma, I. (Pest, 1870) című művében. Kiegészítésül szolgált Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban, 1848– 1849 (Budapest, 1987) című összeállítása. A plébánosokról, Alasz Miklós, Dragovics Miklós életrajzi adatairól Pfeiffer János: A veszprémi egyházmegye történeti névtára, 1630–1950 (München, 1987) című munkája az alapvető forrás. A pedagógusokról a Pápai pedagóguslexikon (Pápa, 1997) ad tájékoztatást. A felsorolt egyházi személyek adatait a Veszprémi főegyházmegye névtára, 1997 (Veszprém, 1997) című kötetből egészítettük ki. A Mayer József tanítóról írt életrajz elkészítéséhez értékes segítséget nyújtott Rajczi Pál kanonok úr visszaemlékezése.
Ájer Mihály alezredes
Síremlékének felirata
Mayer József tanító
