III. JELENET.
Vidék a fenyéren.
Edgar jő.
EDGAR.
Hallám száműzetésem hirdetését,
S szerencse szolgálván egy faodu
Rejtett el a hajtók elől. Csak egy
Rév sem szabad. Nincs hely, hol rendkivűli
Vigyázat és őrség lesben nem áll,
Hogy elfoghassanak. Míg van reményem
Menekűlni, fentartom magam. S azért
Szándékom a legaljasabb s szegényebb
Alakba búni, melyben valaha
Embert az ínség és megvettetés
Barmok közé alázott. Arczomat
Bepiszkolám, egy durva ágyterítő
Ágyékomon, csomókban fürteim.
Így szállok szembe széllel és az ég
Minden dühével, nyíltan, csupaszon.
Példányt e tartomány ad a bolondház
Koldúsaiban, kik zsibbadt s elgyötört
Csupasz karukba tüskét, rozmarinszárt,
Szálkát, szeget tűzdelnek s rémletes
Alakban rossz faluk, juhásztanyák,
Majorok s malmok körűl fúlt hangokon,
Majd koldusátkaikkal, majd imákkal
Könyört csikarnak. Jámbor Turlygood!
Szegény Tamás! Ez mégis valami –
Hallám száműzetésem hirdetését,
S szerencse szolgálván egy faodu
Rejtett el a hajtók elől. Csak egy
Rév sem szabad. Nincs hely, hol rendkivűli
Vigyázat és őrség lesben nem áll,
Hogy elfoghassanak. Míg van reményem
Menekűlni, fentartom magam. S azért
Szándékom a legaljasabb s szegényebb
Alakba búni, melyben valaha
Embert az ínség és megvettetés
Barmok közé alázott. Arczomat
Bepiszkolám, egy durva ágyterítő
Ágyékomon, csomókban fürteim.
Így szállok szembe széllel és az ég
Minden dühével, nyíltan, csupaszon.
Példányt e tartomány ad a bolondház
Koldúsaiban, kik zsibbadt s elgyötört
Csupasz karukba tüskét, rozmarinszárt,
Szálkát, szeget tűzdelnek s rémletes
Alakban rossz faluk, juhásztanyák,
Majorok s malmok körűl fúlt hangokon,
Majd koldusátkaikkal, majd imákkal
Könyört csikarnak. Jámbor Turlygood!
Szegény Tamás! Ez mégis valami –
| Edgar most semmi. | (El.) |
)
