VARGHA TAMÁS
VARGHA TAMÁS
VARGHA TAMÁS honvédelmi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Méltán tölthet el bennünket büszkeség hőseink és köztük tengerész hőseink kapcsán, hiszen a Monarchia soknemzetiségű haditengerészeténél soha nem volt elhanyagolható a magyarok száma. (Kunhalmi Ágnes közbeszól.) Mértékadó szerzők tanúsítják, hogy az első világháború kitörésekor a legénység több mint 20 százaléka és a Tengerészeti Akadémia egyes évfolyamain a kadétok negyede volt magyar anyanyelvű, és ez a flotta korának legnagyobb flottája volt.
Amikor haditengerészetünk halottairól akarunk számot adni, Istennek hála, nem ezrekről és tízezrekről beszélünk, azonban minden egyes élet jelentős veszteség, és kötelességünk rájuk emlékezni. Az első világháború idején több mint 300 tengerész hősünk vesztette életét haditengerészeti szolgálatban, harcban vagy annak következtében, és a számokat a második világháborúban hadiszolgálat közben elesett 22 tengerész tovább növelte. Nem hősnek születtek; életet, jövőt terveztek, munkájuk, hivatásuk, családjuk volt, és gyermeket neveltek. Nem harcról - tisztes emberi, polgári létről álmodtak. De amikor a haza szólította őket, az elkötelezettség, a veszélyben élők bátorságának kényszerében felismerték az élet törékenységét, és helytálltak. Hősök lettek, mert a legtöbbet áldozták fel: az életüket. Ez a flotta jelen volt a világ messzi zugaiban, hajóik bejárták a kor több távoli hadszínterét, így tengerész hőseink temetési helyei Magyarországtól távol, szerte a világban találhatók.
Pula és Cattaro Ausztria-Magyarország két nagy flottabázisa, amely ugyanakkor két legnagyobb temetkezési helye is egyben. Pula a nagy haditengerészeti bázis, ahol az osztrák-magyar temetőként is emlegetett tengerészeti temetőt 1862-ben létesítette a Haditengerészeti Minisztérium. A Szent István csatahajóra, halottaira és hőseire emlékezve a temetőben a helyi magyarok és a Honvédelmi Minisztérium hadisírgondozói emléktáblát avattak.
Másik nagy bázisunk a Montenegróban lévő Cat-tarói-öböl. Itt a Külügyminisztérium és a Honvédelmi Minisztérium hadisírgondozói a Cattarói-öböl-ben állítottak emléktáblát az itt eltemetett 791 osztrák-magyar katona és haditengerész emlékére. Ebben a temetőben sajnos már semmi más nem emlékeztet az itt nyugvó haditengerészeinkre, akik között a híres otrantói ütközet magyar áldozatai is ott vannak.
Ezeréves történelmünk hőseire emlékezünk május utolsó vasárnapján, ahogy tettük ezt a tegnapelőtti vasárnapon is. A honfoglalástól XXI. századi napjainkig hol győztes, hol vesztes harcok árán, diadalokat kivíva és vereségeket elszenvedve, „Megfogyva bár, de törve nem, Él nemzet e hazán”.
A Kárpátok ölelésében fennmaradt a magyarság. Ám a történelem minden évszázadában harcokban, háborúkban, leigázott, megszállott, megtöretésben, szabadságharcokban és forradalmakban emberéletek estek áldozatul, akikre emlékezni és áldozatok előtt tisztelettel fejet hajtani múlhatatlan kötelességünk. Kegyelettel emlékezünk hőseinkre, katonáinkra, akik szolgálatteljesítés közben életüket adták a hazájukért, bajtársaikét, szülőföldjükért.
Mai honvédeink az elődökhöz méltón a változó világ újfajta kihívásai között teljesítik kötelezettségeiket, mentenek katasztrófák idején, őrzik határainkat, szövetséges missziókban pedig béketeremtők. Mert a honvédelem legfőbb feladata, hogy kötelezettségvállalással, hűen nemzeti gyökereinkhez, hagyományainkhoz, erősítsük és őrizzük nemzeti értékeinket.
Emlékezni a nemzeti megmaradás érdekben kell, és noha emlékezésünk hittel teli, a tragikus vég ellenére sem gyászfekete. A veszteség próbatétel, amit ki kell állni, de elvesztett hőseink erőt adnak nekünk, és példát mutatnak utódainknak.
Tisztelt Képviselőtársaim! A haza nem magától értetődő, és a honvédelem nem csak a katonák ügye. A honvédelem mindannyiunk, a nemzet ügye. Katonáink a határon védik a hazát, mi pedig úgy tehetünk a hazáért, hogy mindig és minden időben véleményünkkel kiállunk Magyarországért. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
